Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A már klasszikusnak nevezhető irányzat, mint ésszerű struktúrát vizsgálta a szervezetet. Célkitűzések, feladatok, racionális magatartások, jól használt és elosztott eszközök, jól koordinált tevékenységek, hatékony működés elemeiből normativ modelleket dolgozott ki. Ezek segitségével dedukció utján remélte az adott feladatok ellátására legalkalmasabb "helyes" szervezeti formát megállapítani. A naturalista, vagy szociológiai irányzat figyelmét a szervezetet -alkotó csoportok mikrostrukturájának, az emberközi kapcsolatoknak, a spontán szerveződésnek, az embernek munkájához való viszonyának, a munkacsoportban betöltött szerepének, az üzemi társadalom társadalmi szervezetének vizsgálatára irányitotta. Felfogása szerint a szervezet /üzem/ nemcsak célszerű /termelő/ tevékenységeket tartalmazó gazdasági egység, jogi forma, hanem sajátos társadalmi alakulat is. Ezért a szervezetet, mint sajátos kollektiv szellemmel biró emberi közösséget is meg kell szervezni. Biztositani kell, hogy a dolgozók munkájuk problémáinak megoldásában résztvegyenek, munkájukról és egyéni dolgaikról a vezetőkkel beszélgethessenek, egymásközötti viszonyuk is emberi legyen. A nagy szervezetekben sok olyan tevékenységet találunk, amely nem irányul közvetlenül a szervezet célkitűzésére, egy-egy előirt feladatára, hanem sok esetben előfordul, hogy teljes ellentétben áll azzal. A formális szervezetben döntőek a függelmi és funkcionális kapcsolatok közlési rendszerei, a hierarchia, szabályozott munkamegosztás és összehangolás, tehát mindaz, amit a klasszikus irányzat a szervezet lényegének tart. Az informális szervezet ezzel szemben személyi kapcsolatokon alapuló csoportokat /baráti kör, klikk, ivótársaság, szimpátia csoport/ és viszonyaikat jelenti. Az informális szervezet jogokat, kötelességeket, magatartás normákat, előítéleteket, sőt csoport ideológiákat, csoport tevékenységeket is kialakitó, sajátos közlési rendszert is magában foglaló halmaz. A formális szervezet lazulása, bomlása esetén az informális szervezet éles körvonalú rendszerré szerveződhet. A formális és az informális szervezet közötti olló nyilása a szervezet minősítésének egyik mércéje. Ha egy szervezeti egységbe gyenge vezetőt nevezünk ki, akaratlanul a helyzettől és a személyi kapcsolatoktól függően a legtehetségesebb, a leghangosabb, a legrégibb stb. alárendeltje lesz a vezető. Ha egy információs folyamatba felesleges szerpentineket iktatunk, a tényleges munka utja átvág "az erdőn". Ha nagyképességü és képzettségű embereket alacsony munkakörbe helyezünk,mással is foglalkoznak, mint munkájukkal. A formális és az informális szervezetek között kölcsönhatás van, és ebben döntő szerepe van a formális szervezetnek a külső és belső körülményeihez való adaptálódási képességének. Ha egy szervezet túlságosan merev, megváltozott feladatokat avult módszerekkel lát el,vagy nem vesz tudomást arról, hogy valamely tevékenységének nincserj értelme, vagy rosszul tájékoztatja tagjait, növekszik az informális szervezet tevékenysége, hatása. 55