Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

ma viszont már 15 milliárd körül jár. Ezek az összegek azonban nem tartalmazzák a közép- és főiskolai tanárok fizetését, akiktől a jövő tudósainak képzése függ. Kétségtelen, hogy a tudomány iránt tanusitott fokozott figyelmet bizonyos mértékig az ország védelmének szükségessége, az úgynevezett hidegháború követelményei indokolták. Itt azonban könnyen túlzásba eshetünk. így például a kutatásra és fejlesztésre forditott szövetségi kiadások csaknem 20 százaléka jutott a biológiának és az orvosi tudományoknak, amelyeknek kevés közük van a honvédelemhez, s a kormány sok más, nem honvédelmi célú tudományágat is bőkezű támogatásban részesit. A magánerőből támogatott kutatás, mely az utolsó tizenöt év átlagát tekintve az összes kutatási tevékenység felét tette, nem áll közvetlen kapcsolatban a honvédelem szükségleteivel. Minden jel arra mutat, hogy a tudomány akkor is ilyen gyors mértékben fejlődnék, ha a honvédelmi igények kevésbé sürgetőek lennének. A növekedés azonban túlmegy a pénzkiadások és a kutatási és fejlesztési vállalkozásokban résztvevők számának keretein, de megmutatkozik ez az átlagos polgár által tanusitott fokozott érdeklődésben is. Mintegy husz évvel ezelőtt egy-egy tudományos felfedezést még csak az újságok hátsó lapjain ismertettek igen rövid formában, és e jelentésekből kiütközött a szakértelem hiánya. Ma már minden fontosabb újság szerkesztőségében hozzáértő tudományos szakiró is helyet foglal, s az sem szokatlan, hogy valamely felfedezésről szóló jelentés mindjárt az első oldalon kezdődik, és a rendkivül részletes, gondos ismertetés több hasábon át folytatódik a további oldalakon is. Fokozott hangsúlyt kapnak a természettudományok a középiskolákban és az egyetemeken meg főiskolákon is, s e tekintetben a természettudomány szakos tanárok hiánya akut problémaként jelentkezik. A közvéleménynek a tudomány iránt mutatott fokozott érdeklődése következtében a tudományos elméletek és a kutatók elméleti munkássága nagymértékben befolyásolta legtöbbünk életszemléletét. Talán ez korunkban a tudomány legjelentősebb hatása. Mint az előbbiekben mondtam, a tudomány utolsó tizenöt éves történetének olvasása a karrier-regényhez hasonlit. A bruttó nemzeti termék értékének tudományos kutatásra és fejlesztésre jutó hányada nyilvánvalóan nem kétszereződhetik meg már nagyon sokszor, a jelek szerint azonban még jó ideig növekedni fog, és életmódunkat a tudományos fejlődés közvetlenül, a tudományos gondolkodásmód pedig közvetve egyre inkább befolyásolja majd. Ezért, ugy vélem, a tudósoknak kötelességük, hogy igyekezzenek megérteni a tudománynak életmódunkra gyakorolt hatását, s aszerint cselekedjenek, hogy a tudománynak ezt a befolyását jó irányba tereljék. E befolyás ugyanis rossz irányban is hathat. A legtöbb, ha nem minden, amit erről a témáról mondanom kell, bizonyára nem eredeti és nem meglepő. Mindezideig azonban igen keveset foglalkoztak ezzel, és nagy megelégedésemre szolgálna, ha ez az Írásom bármilyen kis mértékben is, de ösztönzésül szolgálna egy gondolatébresztő vitához, melyen megvizsgálnák, milyen hatással van a tudomány fejlődése magára a tudományra, valamint a társadalomra. 6