Tudományszervezési Tájékoztató, 1966
1. szám - Szemle
mativ és kommunikativ kapcsolatok hálózata nagyobb admiralitást tartana fent egy szál hadihajóra, mint amekkorát az egészében kevésbé bürokratizálódott közigazgatás egy hatalmas flotta ügyeinek igazgatására igényelt. A szervezetek —durva analógiával— idegrendszeri tevékenységeit ellátó igazgatási-szervi tevékenységek alacsony termelékenysége a nagy szervezetek és egymásközötti kapcsolataik növekedésétol gyorsított halmozott bürokratizálódást eredményez, A nagy szervezet áttekintéséhez és irányításához szükséges információk tömege oly lenyűgöző, hogy annak csak kis töredékét képesek fejben tartani a különböző szintű vezetők.'"''"^ Ennek következménye az adatnyilvántartások atomizálódása, párhuzamos elemeik ellenére is minduntalan felfedett hiányaik, ami ujabbak létesítéséhez, koordináló szervek alakításához vezet. Az informálódás hiányai, lassúsága és integrációra való képtelensége eredményei, hogy a nagyvállalatok szervezetét a külvilággal egyensúlyban tartó, működésűket vezérlő "szuperidegrendszer", vagy "szuperagyvelő" hatékonysága megközelítően sem múlja felül olyan mértékben egy ember agyvelejének teljesítményét, mint amilyen mértékben nagyobb egy szervezet termelékenysége tagjai egyénileg végzett munkájának termelékenységénél. Neumann János zseniális elemzéssel vetette egybe a számitógép és az emberi 12/ •• agy teljesítőképességét. Összehasonlította a két rendszer reagalasi gyorsasagat, méreteikhez és térfogatukhoz viszonyított teljesítőképességét, energiafogyasztását, memóriakapacitását, működésűk pontosságát és működési elveit. Bár a nagy szervezeteknek a számitógépekkel és az agyvelővel történt analóg összehasonlításáról nincsen tudomásunk, nagy szervezetek automatizált irányítására vonatkozó vizsgálatok"" azt bizonyítják, hogy a nagy szervezetek irányításának hatékonysága sokkal kisebb az előbbi két rendszernél, és főként aránytalan részegységeinek —az embernek— értékéhez viszonyítva. Ezt részben az okozza, hogy a "részegységek" személyiségének csak igényelt részét foglalja meglehetősen laza magasabb egységbe —a kimaradt részek többé-kevésbé jelentős "zajforrásként" szerepelnek csupán—, másik oka pedig a belső információ rendszer megoldatlanságából eredő szervezeti struktura. Ez utóbbi azon a feltételezésen alapul, hogy a szervezeti piramis egymásra épült szintjei az információkat alulról felfelé a döntésekhez szükséges módon képesek integrálni, a kommunikációkat pedig a különböző szervezeti tevékenységek inpulzusigényének megfelelően differenciálni. Tudjuk, ez az integráló és differenciáló tevékenység lassú, pontatlan még az adott helyzet információinak vonatkozásában is, de még inkább az a távlati fejlődés, a várható események információi tekintetében. S ezt a tökéletlen működést vélik korrigálni a piramison felfelé haladva, egyre kisebb számú vezető szintenként növekvő hivatottságának, képességeinek, érdekeltségének az istenkirályok korából a XX. századig szili/ SIMON. H.A.: Administrative behavior. /Adminisztratív viselkedés./ New York, 1961. Macmillan. 2.kiad. 259.p. MT A 12/ NEUMANN J.: A számológép és az agy. Budapest, 1964. Gondolat.130 p. MT A 13/ BORKO, H./szerk./: Computer applications in the behaviorial sciences. /Az elektronikus számitógép alkalmazása az emberi magatartást vizsgáló tudományokban./ Englewood Cliffs. N.J., 1962. Prentice-Hall. 633 р. ^д 48
