Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

várgott fikciójával. A nagy szervezetekkel ellentétben például az idegrendszerben "minél átfogóbb felső vezetésről" van szó, annál több idegsejt vezet, irányit "kollektiven". A VEZETŐK BELEBETEGEDNEK A VEZETÉSBE Ha talán nem is ilyen megfogalmazásban,de valamiképpen érzékelik a nagy szervezetek vezetői, hogy "minél több haszna van valakinek a szervezett felelőtlenig/ seg rendszeréből, annál nagyobb a felelőssége." A problémákban érdektelenek számának növekedése arányos az érdekeltek problémáinak növekedésével. A jellemzett hagyományos szervezeti struktura és információrendszer az események, tények, kapcsolatok, tendenciák növekvő átt ekinthetetlensége mellett, a megalapozatlan döntések kényszerével nyomasztja a vezetőket. E döntések helyessége a nagy szervezetek hatalmas tehetetlensége és még nagyobb kompenzáló képessége folytán csak sokára —vagy sohasem— mérhető le, de az egyértelmű felelősség akkor sem állapitható meg. Ezért a vezetők kiválasztása elvesztette a korábbi alkotó sikerekhez kötött objektiv kritériumait. A "szervezett felelőtlenség" labirintusaiban az érvényesülés egészen uj szabályai alakultak ki. Ezek között jelentős szerepet játszik —elsősorban a súlyban és jelentőségben megnövekedett szakszervezetek vonatkozásában— a külső kapcsolatok irányitása. A legtöbb főnököt —irja Sune Carlson— akkor képezték ki jelen munkájára, amikor egy ügyvezető igazgató külső tevékenysége kevésbé volt fontos, mint ma, s ők e tevékenységeket gyakran nem munkájuk szabályos részeként,ha15/ nem külön teherkent tekintik, melyet csak időleges termeszetünek szeretnenek látni." Pedig a közvetlen tekintély nagyon meggyöngyült a szakszervezetek befolyásának növekedésével, s ma már a beosztottak engedelmeskedési hajlandóságának "fokával" mérhető. Például 1959-ben az acélipar vezetői idejük legnagyobb részét az acélmunkások szakszervezetével folytatott tárgyalásokra forditották. A monopóliumok és a szakszervezetek közötti béke és háború kérdésével, statisztikájával és 17/ stratégiájával, szervezésével és gazdaságtanával jelentős irodalom foglalkozik. 14/ HELLER Á.: i.m. 33.p. 15/ CARLSON, S.: Executive behavior. /А főnöki viselkedés./ Stockholm, 1951. C.A. Stromberg 6

5-66.p. д szerzg tulaJdona

< 16/ BARNARD, Ch.: The functions of the executive. /А főnöki funkciók./ Cambridge, Mass. 1938. Harvard Univ. Press. 169 p. . . , ' A szerző tulajdona. 17/ KERR, C.: Labor and management in industrial society. /А munka és az iparvezetés az ipari társadalomban./ New York, 1964. Anchor Books. Doubleday 3?2 p. A szerző tulajdona. 49