Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

tására. Ebben nem szabad túlságosan gyakran tévednie, ha nem akarja hitelét kockáztatni. A kutatási feladatok egy része egyébként olyan természetű, hogy a vállalt mennyiségű kutatómunka végrehajtása önmagától is biztositja a pozitiv eredményt,hiszen nem ritkán kötnek kutatási szerződést olyasféle munkákra, mint bizonyos menynyiségu mérés, adatgyűjtés, dokumentációs feldolgozás végrehajtása. Nem ritka természetesen az olyan kikötés sem, amely legkés őbb valamely meghatározott időpontig, ezen belül azonban csak a munkálat sikeres befejezéséig biztositja a havi, negyedévi vagy más efféle részletekben folyósitandó fedezetet, viszont ugyanakkor prémiumot juttat a határidő előtti sikere s befejezés esetére. Az Elliott-Bizottság jelentésének ez a kötete igen részletes dokumentációt közöl a legkülönbözőbb állami szervek kutatási szerződési gyakorlatáról, a megfelelő szabályzatokról stb., sőt igen átfogó bibliográfiát is nyújt az összes idevágó publikációkról /ЕВ. VII. 77-154-./. AZ ÁLLAMI KUTATÁSFINANSZÍROZÁS MÁS MÓDJAI Az ilyen vagy ehhez hasonló kutatási szerződésekkel szemben az állami kutatásfinanszírozás másik két alternatívája, amely világszerte elterjedt s amelyekkel bizonyos határok között természetesen az Egyesült Államok szövetségi kormányzata is él: 1/ kutatólétesitmények fenntartása és üzemeltetése az államigazgatás intézményhálózatán belül, az állami költségvetés rendes keretében, vagy erre a célra szolgáló külön alapokból; 2/ kutatási támogatás /szubvenciók, céltámogatások stb./ nyújtása különböző intézmények kutatótevékenységének előmozditására. Az első alternativa lényegében azt jelenti, hogy az államigazgatás saját apparátusába tartozó kutatóhelyeken, úgyszólván saját kezelésében /"saját rezsijében"/ végeztet bizonyos kutatómunkákat. /Az Egyesült Államokban ezt a fajta állami kutatást "intramural"-nak, azaz "falakon belüli"-nek nevezik./ A második alternativa tetszőleges intézményhálózatba tartozó —általában nem csupán kutatási célból fenntartott— intézményeknek juttatott "dotációk" révén valósul meg. /Az Egyesült Államokban ebben az összefüggésben "institutional grant"okról, azaz "intézményi juttatások"-ról beszélnek./ A kutatási támogatások /szubvenciók, céltámogatások stb./ tulajdonképpen az állami kutatásfinanszírozás leghagyományosabb formáját képviselik. Valamikor az effajta állami szubvenciók és dotációk jelentették a kutatótevékenység kincstári eszközökből való előmozdításának szinte egyedüli formáját. A kincstár -ha szük keretek között is— a tudomány "mecénásának" szerepét játszotta. Hátránya az effajta 30