Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

1. szám - Szemle

tését, egyszóval a kormányszinten való megközelítést igényli. Ilyen esetekben — foként az Országos Tudományos Akadémia /National Academy of Sciences/ utján — állami funkciót be nem töltő tudósok tanácsát is kikérik, vagy különleges kollégiumokat állitanak össze, amelyek a "külső" és az állami szervek bizottságaiban helyet foglaló tudósok véleménye közti különbségeket mérlegelik, A Tanács tagjai nem kötelezhetik az őket kiküldő szerveket a Tanács döntéseinek elfogadására, de módjukban áll utóbbiakat a szerveken belül megvédeni. A Tanács szorgalmazta koordináción belül a legnagyobb sikernek eddig a tiz éves oceanográfiai program számit, amely nem kevesebb, mint 19 szervnek szolgáltat vezérfonalat a távlati tervezés számára. Nem állitható azonban, hogy a végrehajtóhatalom által kidolgozott terv, mindenkor a további tevékenység alapja marad. Először a kutatásban folyton uj lehetőségek tárulnak fel, és ez megköveteli, hogy az elavult terveket kiigazitsék. Másodszor, nem mindig sikerül az egyes szervek programjait a kivánt keretek közé szorítani. Harmadszor, a kongresszusi bizottságok az eredeti tervezésben érvényesülő távlati szempontok ismerete nélkül vizsgálják felül az általános program egyes részleteit, s ez oda vezet, hogy amit a törvényhozás jóváhagy, gyakran eltér attól, amit a végrehajtóhatalom javasol. A JÖVŐBENI FELADATOK Wiesner a továbbiakban a következő szempontokat ajánlotta a képviselőházi albizottság figyelmébe: 1./ A több állami szerv közreműködését igénylő tudományos tervezetek száma és mérete abban a mértékben nő majd, amint az egyes szervek felismerik, hogy a tudomány és a technika milyen nagy mértékben segiti elő feladataiknak szükségtelen átfedések nélküli teljesítését. Fontos annak: a felismerése is, hogy az egyszer már alkalmazott ismeretek nem mennek veszendőbe, nem használódnak el, hanem egyetemes alkalmazás céljaira mindenki számára hozzáférhetők. Kívánatos volna, ha az állami kutatási alapok és a munkaerő állomány gazdaságos felhasználása érdekében ez a szempont a kormányzat tudományfejlesztési tevékenységében az egész vonalon érvényesülne. 2./ A tudományos és a technikai célkitűzések meghatározása az egész társadalom legfőbb problémáinak egyike. Itt egyrészt tudományt kell belevinni a politikába, másrészt politikát a tudományba. A tudományos és technikai megfontolásoknak a fontosabb országos horderejű döntésekben, valamint a különböző területeken nyújtott állami támogatás mértékének megszabásában komoly szerepet kell játszaniuk. Ezt nem könnyiti meg, hogy olyan szempontok mérlegeléséről van szó, amelyek az amerikai nép túlnyomó többsége számára idegenek és szokatlanok. Különbséget 85