Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

1. szám - Szemle

kell tenni továbbá hosszú és rövid lejáratú célok között, és azokon a területeken kell az intézményeket megerősiteni és az erőforrásokat bőviteni, amelyek a tudományos haladás folyamatosságának biztosítása tekintetében előreláthatólag létfontosságúak lesznek. 3./ Hangzottak el javaslatok arra nézve, hogy a technikai és tudományos programok igazgatását szorosabb ellenőrzés alá kell vonni. A szövetségi kormány bizonyos tudományos és technikai funkcióinak átcsoportosítása elképzelhető ugyan, de tudományos ügyekkel foglalkozó minisztérium megteremtése azonban — Wiesner véleménye szerint — azzal járna, hogy a tudomány és a technika szoros közreműködését az állami szervek operativ feladatainak végrehajtásában kiküszöbölné. Az is nehezen képzelhető el, hogy egyetlen szerv olyan hozzáértésre, a részletek ismeretére, a távlatok kialakitása terén oly sokoldalúságra és rugalmasságra tegyen szert, amely elengedhetetlen a tudómányos ügyek kizárólagos irányítására vállalkozó hatóságnál. Wiesner tehát a leghatározottabban az ilyen minisztérium felállítása ellen foglal állást. Ugyancsak óva int a tudomány tulbürokratizálása ellen: sokszor volt alkalma látni, milyen lesújtó hatással vannak a tudósokra a kicsinyes korlátozások, pl. ha a felszerelés valamely kisebb készülékkel való kiegészítéséhez bonyolult bürokratikus útvesztőket kell megjárniuk, mig a szükséges felhatalmazást megkapják. Több állami szerv ujabban olyan messzemenő ellenőrző rendszabályokat léptetett életbe. melyek túllőnek a célon, és az alapkutatási beruházások termelékenységét csak csökkenthetik. A tudományos haladást legjobban ugy lehet szolgálni, ha a minőségi teljesítményt mindenütt támogatják és elősegitik, hogy ki-ki saját lehetőségeinek optimumát nyújtsa. Megfelelő eljárásokat kell kidolgozni a tudományos kutatás és egész szervezetek munkája minőségének a felmérésére, akármilyen formában igazgatják is őket. Meg kell keresni a módját., hogy uj feladatokat találjanak azon tudósegyüttesek számára, amelyek munkájukat már befejezték, és ami még nehezebb, el kell dönteni, a fölöslegessé vált berendezéseket miként számolják fel. 4./ A kormányzatra rendkívül nagy felelősség hárul az oktatási intézményekkel kapcsolatban is. A szövetségi kormány ráfordításai különösen a felsőoktatást érintik, amelynek nagyarányú állami támogatását részint az indokolja, hogy az egyetemi légkör különösen kedvező a kutatás számára, részint az, hogy az állami programok végrehajtásához mind több természettudósra és mérnökre van szükség. Ügyelni kell azonban arra, hogy az állami támogatás ne korrumpálja az oktatást, ne torzitsa el értékrendszerét és célkitűzéseit, még ha méltányosságot is tanusit az egyetemekkel szemben a szövetségi kormány megbízásából végzett tevékenységük költségeinek teljes megtéritése terén. Az egyetemeknek súlyos problémákkal kell megküzdeniük: a hallgatók száma felduzzadt, az oktatási kiadások megnövekedtek, s miközben az oktatási lehetőségek szélesebb körű földrajzi hozzáférhetőségéről gondoskodnak, egyben az oktatás szinvonalát is fenn kell tartaniuk. E sok kényszeritő körülmény nyomása alatt az egyetemeknek minden módon törekedniük kell j e 1 1 e 86