Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

1. szám - Szemle

domány és társadalom kölcsönhatását boncolgatja, az elemi iskolai tudományos oktatással kapcsolatban megállapitja, hogy a gyermeki agy mohón igyekszik megismerni környezetét, és méltányol minden változást, amit a környezet jelenségeiben a tudomány idézett elő. Ezt a gyermeki mohóságot ki kell elégiteni, már сsak azért is, mert az itt elsajátitott fizikai alapismeretek képezik később szinte valamennyi műszaki pályán a szakmai ismeretek alapját. S ezen felül is: a tudomány oktatása ragyogó pedagógiai eszköz a szociális magatartás, az emberség , erkölcs és erény fejlesztésére. Ha nem is lehetetlen ebben a korban kifejleszteni a fogalmi gondolkozást, állapitja meg, legalább is nehéz dolog; éppen ezért az elemi iskolai tudományos oktatásnak a tények megismertetésére kell szorítkoznia, nem a szélesebb absztrakciókra. A tudományos oktatás elhanyagolása viszont még az iparilag fejlett országokban is odavezetne, hogy a lakosság nagy többsége tájékozatlanul állna szemben a modern kultura és civilizáció legfontosabb elemeivel. Az elemi szintű tudományos oktatás mértéke szoros összefüggést mutat azzal, mennyire alkalmasak az elemi iskolai tanitók a tudomány oktatására. A tanitók pedagógiai felkészültsége az esetek többségében megfelelő, de tudományos téren gyakran igen tájékozatlanok. Minden olyan erőfeszítésnek tehát, amely az elemi iskolai tudományos oktatás szintjének emelésére irányul, az elemi iskolai oktatók megfelelő előkészítéséből kell kiindulnia. Ha ennek érdekében nem történik azonnal kellő intézkedés, akkor aligha lehet arra számitani, hogy az elkövetkező nyolc-tiz évben e téren észrevehető változás következzék be. A TUDOMÁNYOS OKTATÁS KÖZÉPISKOLAI SZINTEN A tudományos oktatás kérdése a középiskolában bonyolultabb formát ölt. A középiskolában ugyanis a fiatalok háromféle csoportjának képzése folyik:azoké,akik a középiskola elvégzése után nem kivánnak továbbtanulni; azoké akik egyetemen kivánnak ugyan továbbtanulni, de nem természettudományos vagy műszaki szakon; és végül azoké, akik az egyetemen természettudományt vagy műszaki ismereteket óhajtanak elsajátitani. A kérdést bonyolítja, hogy középiskolás korban a legtöbb fiatal nem tudja még biztosan, milyen pályára készül. A három csoport határozott elkülönítésére tehát nincsen mód, s a tudományok oktatásának nagyon rugalmasnak kell lennie hogy a legkülönbözőbb igényeket kielégitse. Minthogy a pályaválasztást nagymértékben befolyásolja a középiskolában szerzett tudásanyag, s minthogy a tovább nem tanuló fiatalok természettudományos ismeretei többé-kevésbé azon a szinten állapodnak meg, ameddig a középiskolában eljutottak, a középiskolai tudományos oktatás nagyon fontos problémát jelent, annál 63