Tudományszervezési Tájékoztató, 1964

1. szám - Szemle

I alatt majdnem megkétszereződtek)/, hanem a jelen fejtegetések szempontjából elsősorban azért, mert a magánipar által kutatásra forditott összegekkel szemben az állami erővel finanszirozçtt kutatások igen gyors iitemü emelkedését mutatja. Az állami erőből kutatásra forditott összegek részaránya az összes ráfordításokban az 195?. évi 59,2 í-ról 1962-ben 65,5 #-ra emelkedett, — vagyis 1962-ben a kutatások közel kétharmadát állami szervek kezdeményezték és finanszírozták, ezek pedig kizárólag kutatási szerződések formájában dolgoznak. Nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy az egyes fővállalkozók a vállalt munka milyen részét adják ki alvállalkozóknak; de talán nem járunk túlságosan messze a tényleges helyzettől, ha a tudományos publikációkban időnként található utalások papján feltételezzük, hogy a magánipar által kutatási célokra forditott összegeknek mintegy 50 alvállalkozásban végzett munkára esik. Ez azt jelenti, hogy 1962-ben az Egyesült Államokban kutatási célokra forditott összegeknek mintegy 80 íí-a kutatási szerződések formájában került felhasználásra. Ez a szervezési forma ma már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Angliában, és más fejlett tőkés országokban ós nemcsak a haditechnikai és atomenergiai problémáknál, hanem más műszaki területeken is, szinte egyeduralkodó szervezési formává vált. A kormányzat által kitűzött központi feladatok még bonyolultabbak, mint a második világháború alatt. A kozmikus rakétatechnika és az ezzel kapcsolatos irányitás-technika olyan bonyolultságú és volumenű feladatokat jelentenek, hogy egy-egy konkrét berendezés épitéséhez vagy egy kisérlet végrehajtásához a természettudományok szinte valamennyi ágának szervezett együttműködése szükséges. /Mindezeken túlmenően természetesen szükség van igen nagy ipari háttérre, és ennek megfelelő termelési kapacitásokra is./ A KUTATÁSI SZERVEZETEK EXPANZIÓJA Ennek következtében azok a hatalmas ipari trösztök, amelyek a nagy kutatási szerződések fővállalkozói, a megbízások lebonyolítására megfelelő specializált apparátust építettek ki. Ennek során a korábban közvetlenül egy-egy ipari vállalathoz tartozó ipari kutató laboratóriumokat megfelelő szakmai vezetéssel önálló részvénytársaságokká szervezték, amelyek az állammal szerződtek. Az igy kialakult, lényegében bérkutatási vállalat az anyavállalattal, amely a termelést végzi, már csak a részvényein keresztül áll kapcsolatban. I A második világháború előtt is közismert néhány nagy kutató laboratóriumon kivül a nagy ipari trösztök, részben állami segitséggel, egy sor uj önálló laboratóriumot szerveztek, mégpedig nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is. Ez elsősorban a rádióelektronika és a repülőgépipar területén mutatkozott meg: a Bell I 15