Tudományszervezési Tájékoztató, 1963
4-5. szám - Figyelő
a Villamossági Szakemberek és a Mérnökök Egyesületei. A kongresszuson 700 tudós vett részt a világ minden tájáról, és több, mint husz előadást tartottak. A Német Kibernetikai Munkaközösség ezzel a kongresszussal azt a célt tűzte ki, hogy — a kibernetikai kutatás céljának megfelelően — alkotó módon összekösse az információk és jelzések felvételét és feldolgozását a tanuló automaták kérdésével. A kongresszuson elnöklő Steinbuch professzor kifejtette, hogy a kibernetikai kutatás csakis akkor lehet eredményes, ha túllépnek a szük fakultáshatárokon, s a megfelelő jelenségek leírására közös nyelvet teremtenek. Egyre inkább kitűnik, hogy ez a szükségszerűen absztrakt közös nyelv csakis a matematika képletnyelve lehet. A kibernetikai módszertan ezért ugy határozható meg, hogy az "a matematikai szemléletmód behatolása olyan tudományos területekre, ahol ez eddig elképzelhetetlen volt, például a fiziológia, a pszichológia és a szociológia területére." A tudományok uj egységének megteremtésében ezért igen hasznosnak bizonyulna a kibernetika bevezetése valamennyi műszaki és természettudományos tanulmány alapjaként. A kongresszus egyik legfontosabb eredménye, hogy azon mérnökök és biológusok, matematikusok és nyelvtudósok, műszaki szakemberek és pszichológusok közös vitában vettek részt. Mindamellett kétségtelen, hogy még nem sikerült közös nyelvet kialakitani. Pl. egy neurofiziológus terminológiája még akkor is érthetetlennek tűnik egy impulzuskapcsolással foglalkozó mérnök előtt, ha az a számára igen ismerős, és az elektronikában hasonló módon jelentkező jelenségeket ir le. A kongresszus további célja az volt, hogy a közfigyelmet a kibernetikai kutatások kiszélesítésének szükségességére irányítsa. Steinbuch professzor nyomatékosan rámutatott arra, hogy Nyugat-Németország egyes területeken elmaradt az élvonaltól} pl. az automata tanitás és a gépi forditás területén. Haseloff berlini professzor előadásában (Néhány hipotézis a tanulási folyamatok struktúrájára vonatkozóan) rámutatott arra, milyen termékenyit б en hatott az, hogy a matematikai szemléletmód a statisztika, a valószinüségszámitás és az információ elmélet alakjában behatolt más tudományágak területére. Az általa adott meghatározás ezerint a "tanulás" a véletlen magatartásból a determinált magatartásba való átmenetként nyilvánul meg. Tanulás ment végbe abban az esetben, ha egy rendszeren uj magatartás módokat és élmény reakciókat figyelhetünk meg, vagy ha egy bizonyos magatartás uj valószínűsége egy meghatározott, ismételten fellépő helyzetben mérhetően megváltozott. Mindennemű tanulás ezért ingerrel és információ felvétellel kapcsolatos. Amikor a tanulás azonban már végbement, ugyanezeknek az ingereknek a jelenléte gyakorlatilag már nem jelent információt, hiszen a rendszer már "ismeri" és várja azokat. A tanulással szorosan összefügg az invariáns képzés képessége: gyakran felmerülő, valamennyire hasonló ingereket azonos kategóriába kell besorolni. A tanulás közben 465'
