Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

1. szám - Szemle

Az irodalom a ráfordítások mérésének tekintetében eléggé egységes álláspontot mutat,akár a tőkés, akár a szocialista országok vonatkozó folyóiratait vizsgáljuk. Legutóbb Milanóban a "Technical Research and Industrial Organization Conference" plénumán hangzott el amerikai részről e kérdést érintő érdekes felszólalás.^ A probléma elsődlegesen a kutatási költségvetések összeállításánál merül fel. A szerző rámutat arra, hogy a terv összeállításánál fontos kérdés az alap- és alkalmazott kutatások, valamint a fejlesztési jellegű feladatok helyes arányának meghatározása. Tájékoztatónk szempontjából ennek azért van jelentősége, mert a különböző tipusu kutatási munkák költségösszetétele és az egy főre eső költség nagysága eltérő. A szerző az Egyesült Államok állami és iparvállalati kutatólaboratóriumainak adatai alapján közli, hogy a laboratóriumi költségek 60-70 %-át a kutatóknak és a segédszemélyzetnek kifizetett bérek teszik ki. Az egy kutatóra eső segédszemélyzet száma 0,3-2,8 között ingadozik, a vizsgált adatok súlyozott átlaga 1,5. Az egy fő kutatóra eső munkaeszköz, anyag és egyéb ellátmány súlyozott átlagaként 6 720 dollárt/év mutat ki a szerző. Az egy kutatóra jutó utazási költség 330-1 600 dollár között mozog. Azokban az iparágakban, ahol a műszaki haladás üteme a leggyorsabb, a laboratóriumi dolgozók 20-35 %-a rendelkezik doktori fokozattal, mig a technikai haladás által kevésbé érintett ágazatok laboratóriumaiban ez az arány legfeljebb 10 %. Befejezésül a szerző utal arra, hogy mind a személyi összetétel, mind pedig a költségarányok alakulására egyre nagyobb figyelmet kell fordítani. Bázisadatokon nyugvó költségnormativák számítására a magyarországi gyakorlatban több példa található műszeripari, híradástechnikai kutatóintézetekben, de más területeken is. Hasonló módszerekkel találkozhatunk Lengyelországban. +++/ Normatívák alapján javasolja tervezni Kurucz György a műszaki fejlesztési alap anyagi-műszaki megalapozását. A műszeriparban folyó kutatás költségeinek elemzése alapján az 1000 Ft műszaki fejlesztési alap anyag,bér és amortizációs normáit adjameg és hasonlóképpen javasol normatívákat az állóeszközök szinttartására, illetve kapacitásbővítést szolgáló uj intézeti beruházásokra. Normatívák kidolgozásának alapja azonban olyan témaelszámolás és nyilvántartás, amely kutatási témánként és az idő függvényében áttekinthető képet nyújt a kutatás, fejlesztés ráfordításairól és az egyes költségelemekről. A témaelszámolás egyre elengedhetetlenebb követelményének látjuk a szerződéses munkák megfelelő utókalkulációját, s egyben a költségtervezés kiinduló alapját. Hasonló indokokból kifolyóan vetette fel I. Osztrovljáncsik cikke a szovjet tudományos kutatóintézetek témaelszámolásainak egységesítésére vonatkozó javaslatait. 1 1 1 1 / A cikk az egységes elszámolási rendszer bevezetését figyelemreméltó módon indokolja. Bevezetőjében megemlíti, hogy a tudományos kutatásra fordított költségvetési hozzájárulás 1960-ról 1961-re 15,6 %-kal 3, 8 milliárd rubelre növekedett. Az intézetekben az SZKP 1959. juniusában tartott központi bizottsági ülésen hozott határozatok óta ugyancsak gyorsan növekedett a gazdasági szervezetek (vállalatok) részére végzett szer+/ OLD, Bruce S.: The planning of industrial research in the United States. (Az ipari kutatás tervezése az Egyesült Államokban.) = Research and Development (London), 1962. 12. no. 24-25 p. -Н-/ BÁTOR, Ignacy: Gazdaságossági számítás a tudományos és kutatómunkáknál. Bp. 1961. Magyar Kémikusok Egyesülete Tervgazdasági Bizottsága. 20. p. soksz. (Tudományos konferencia a vegyipar ipargazdasági és üzemgazdasági kérdéseiről.) +++/ KURUCZ György: Tervezhető-e a műszaki fejlesztési alap? = Figyelő, 1961. jun. 14. 8.p. ++++/ OSZTROVLJÁNCSIK, I.: Vcsotz i kontrol naucsno-iszszledovatel' szkih insztitutach. (Tudományos kutatóintézetek ellenőrzése és elszámolása) = Buhgalterszkij Ucset (Moszkva), 1961. 6. no. 20-23 p. 16