Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

1. szám - Szemle

Ha a matematikai programozás főként csak becsült, vagy bizonytalan adatokra támaszkodhat, akkor pontos számszerűsítés híján a kvantitatív relációban (valami kisebb, vagy nagyobb, jobb, vagy rosszabb, jelentősebb vagy jelentéktelenebb stb. valaminél) rejlő információk maximális kihasználására és alkalmazására kell törekedni. Nagyobbszámu kutatási téma első sorba rendezésekor a programozás előtt az első elvégzendő feladat: a kutatás remélhető eredményeinek valami módon való megbecsülése. Ez történhet ugy, hogy pl. a számbajövő témákat a várható siker reménye, valamilyen várható eredmény jelentősége szempontjából vizsgálják meg, de megvizsgálhatók a témák kettő, vagy több jellemző alapján is. Ezután a témákat valamilyen vizsgált esetben, mondjuk pl. kis, közepes és nagy csoportokba rendezve el, egy n x m sorból és oszlopból álló mátrixot kapunk. A választott matrix egyes osztásközeibe tartozó, azaz azonos indexszámu témák rendezésére egyértelmű értékelő szempontokat állapítunk meg. Ilyen szempontok a témák jelentékeny részére adottak. Vannak azonban olyan esetek, ahol az elrendezésben az elsőbbségi sorrend nem dönthető el egyértelműen pl., ha egy nagy jelentőségű és kis sikerrel biztató és egy nagy sikerrel biztató, de kis jelentőségű téma közötti elsőbbség meghatározásáról van szó. Ilyen esetben alkalmas eljárásnak bizonyult a vitatható sorrendet különböző értékelő függvények felvételével kikísérletezni. A GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSOKHOZ SZÜKSÉGES ADATOK SZOLGÁLTATÁSA A legtökéletesebb módszerrel végzett számitások is félrevezetők,ha az alapadatok pontatlanok, megbízhatatlanok. E probléma különös élességgel vetődik fel a kutatás gazdaságosságának vizsgálatánál, különösen akkor, ha a kutatás kezdeti stádiumában kívánunk az elvégzendő feladatok gazdaságosságára következtetni, amikor tényszámokra még alig támaszkodhatunk. A kutatás gazdaságosságának számításainál ezért többnyire csak hosszabb időszak figyelembevételével és egy meghatározott kutatási területre vonatkozó rendszerezett témaanyag alapján készült normatívák segítségével becsülhetjük fel a ráfordítások várható összegét, a kutatás, fejlesztés várható időtartamát és csak a legkörültekintőbb összehasonlító vizsgálatok alapján a várható eredményt. HARDY Gyula: Az ipari tudományos kutatás hatékonyságának növelése. = Társadalmi Szemle, 1962. 11.sz. 9-12. p. KLÁR János: Az ipari kutatás gazdaságosságának méréséről. = Ipargazdaság, 1961. l.sz. 13-15.p. I MAJLÁTH Lászlóné: A műszaki fejlődés és a kutatás gazdaságosságának egyes kérdései a műszeriparban. = Mérés és Automatika, 1961. 10. sz. 289-291. p. PÁLINKÁS Jenő: A kísérleti üzem, mint a kutatómunka hatékonysága növelésének eszköze. = Ipargazdaság, 1963. 1. sz. 30-32. p. RADNAI György: Az ipar"tisztikara" ... A mérnöki munka hatékonyságának növelésére van szükség. = Figyelő, 1962. 21. sz. 5. p. SZAKASITS D. György: hozzászólása Cukor György cikkéhez: = Figyelő, 1960. 22.sz. 8.p. VERŐ József: Kutatási eredmények ipari hasznosítása. = Dunai Vasmű, 1962. 1/5/ sz. 9-12. p. Tájékoztatónk I. és II. évfolyamának bibliográfiai rovatában, valamint különböző szemle-cikkekben számos adalékot talál a kutató a tudományos munka gazdaságosságáról. 15