Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

5-6. szám - Bibliográfia

tankönyvek, szakkönyvek teljes hiánya, az anyanyelvi tudományos és műszaki terminológia kialakulatlansága - mindez negyven év előtt pontosan ugyanolyan nehézségeket teremtett Azerbajdzsánban, Üzbekisztánban, Türkmenisztánban és Kazahsztánban, mint ma Afrika legtöbb országában. Viszont - mint Mehti-Zade elmondotta - az uj afrikai államok helyzete ma bizonyos tekintetben kedvezőbb, mint annak idején az emiitett fiatal szovjet köztársaságoké volt. Mert azokat a Szovjetunió határain túlról nem segitette senki - ellenséges világ vette őket körül. Ma másként állnak a dolgok. Igy például a Szovjetunió e pillanatban egymaga három főiskolai központot épit Afrika népei számára saját hazájukban (Etiópiában a bahar-dari 1 000 főt befogadó technikumot, Guineában a Conakry-i 1 500 főt befogadó politechnikumot, Maliban a 300 főt befogadó uj oktatási központot), sőt ezenfelül saját egyetemein igen nagyszámú ösztöndijas helyet bocsájt afrikai hallgatók rendelkezésére. Sőt még azt a könnyitést is nyújthatja nekik, hogy hazai éghajlatukhoz hasonló vagy ahhoz közelálló szovjet vidékek egyetemein, például Bakuban vagy Taskentben tanulhatnak, s a szovjet kormány gondoskodik róla, hogy idejük legyen egyetemi tanulmányaik megkezdése előtt a Szovjetunióban elsajátítani az orosz nyelvet vagy bármi egyéb ismeretet, amit hazájukban nem szerezhettek meg. Igen nagy hatást tettek a konferenciára Mehti-Zade következő szavai: "Magától értetődik, hogy e konferencia valamennyi résztvevőjét izgatja az a kérdés, miként lehetne az afrikai oktatásügy fejlődését meggyorsítani, pénzügyi és káder-kérdéseit, tankönyvgondjait megoldani. Nagyon jól tudjuk, hogy Önöknek segitségre van szükségük, de az is bizonyos, hogy egyetlenegy ország oktatásügyének finanszírozását sem lehet megoldani pusztán kívülről, az ország összes belső erőforrásainak mozgósítása nélkül. . . Hallottunk itt olyan nézetet is, hogy a fejlődés meggyorsítására fel kell használni a legmodernebb technikai eszközöket, stb. Mindez természetesen igy van, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a probléma megoldásának tulajdonképpeni kulcsa mégsem ez. Annak idején mi is kerestük a gyors megoldáshoz vezető utat, s felvetődött a kérdés: milyen nyelven oktassuk a nemzetiségi köztársaságok népét, orosz nyelven vagy saját nemzeti nyelvükön? Lenin kategorikusan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Szovjetunió összes nemzetiségeit anyanyelvükön kell oktatni, s mi az ő utmutatásai szerint azt az utat választottuk.

S ezt a politikát követjük ma is, mert ezt tartjuk a legsikerültebb útnak milliók oktatására. Politikánkat a Szovjetunió több mint hetven nemzetiségének tapasztalatai igazolták. S mert igy jártunk el, mintegy 10-15 év alatt a Szovjetunió számos népe, amelynek azelőtt még irása sem volt, nemcsak általános iskolákra, hanem anyanyelvén oktató főiskolákra, anyanyelvén működő akadémiákra is szert tett." Mehti-Zade beszéde nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a konferencia határozatilag javasolta minden afrikai országnak: "kezdje meg ill. terjessze ki kutatásait és kísérleteit... az anyanyelven, valamint a más nyelveken történő alapfokú és középfokú oktatás legjobb módszereit illetően. . . s intézkedjék olyan irányban, hogy a második nyelvként oktatott nyelv a széles körben elterjedt nyelvek közül kerüljön ki, "különös figyelmet fordítva most már a középiskolai oktatás fejlesztésére is, ami a felsőoktatás és ezzel a tudományos élet megfelelő feltételeinek megteremtéséhez s az országok szakemberellátásának biztosításához nélkülözhetetlenül szükséges.*/ A nyelvi kérdés - ugy, ahogy Mehti-Zade felvetette - a konferencia egyik központi. kérdésévé, a népoktatás problémakörét messze meghaladó politikai és tudományos kérdéssé vált. Az imperialista hatalmaknak - mint már emiitettük - rendkívül nagy érdekeik fűződnek ahhoz, hogy a felszabadult afrikai országokban az ő nyelvük maradjon az oktatás és a tudomány nyelve, hiszen ez hallatlanul megkönnyítheti egész ideológiai és gazdasági befolyásuk fenntartását volt gyarmataikon, sőt bizonyos értelemben szinte monopolisztikus hatalmi pozíciót biztosit számukra az ott kibontakozó kulturális - és nem is csak kulturális - fejlődés számos területén. Az, hogy a határozatban az anyanyelven történő oktatás került első + /A konferencia határozatait az UNESCO Végrehajtó Tanácsának 61 EX/4, és 61 EX/4 Add. 1962.ápr.20. ill. 1962. máj.19. jelzésű okmányai köztik. Lásd ehhez még: , MA HEU

, René: La planification de l'éducation, exigence de notre temps. (Az oktatás tervezése, napjaink követelménye.) = Chronique de l'UNESCO (Paris), 1962.5.no. 173-176.p. L'enseignement en Afrique. (Afrikai oktatás) Uo. 187-189.p. Mil