Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

tületek tagságiközremüködése nélkül sohase szervezhette volna meg a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsa, amelynek nemzeti tagjait éppen az egyes országok akadémiái vagy hasonló hatáskörüintézményei alkotják. De amikor Arthur Schusternak, a Royal Society titkárának, Emile Picardnak, a Francia Akadémia titkárának és George Ellery Halénak, a nagy csillagásznak az agyában az itt tárgyalt elgondolás megfogalmazott, akkor ilyen tipusu nemzetközi kutatásszervezés még csak az alkotó tudományos képzelet látomásaként létezett.

S talán mondanunk sem kell.hogya legyőzött ellenségnek a tudományos együttműködésből való kizárására nem Schustertől, Picardtól és Haletől indult ki a kezdeményezés.^ Az egyes tudományágak vagy tudományszakok nemzetközi szövetségei, amelyeknek csuesszervezeteként a Nemzetközi Kutatótanács 1919-benműködését megkezdte, vele egyidőben alakultak meg.Ezek is kollektiv tagságon,ti. nemzeti és nemzetközi szakegyesületek, szakintézmények tagságán alapultak, s részben már szintén érvényesítették az ezen a szinten ma már úgyszólván általánossá vált kettős tagság elvét. (A nemzeti tagok szerepét itt többnyire ugyan nem az akadémiák, hanem országos jellegű, elismert tekintélyű szakmai testületek alkotják.) Leghamarább a nemzetközi együttműködésben leggyakorlottabb csillagászok, geodéták, geofizikusok, rádiózókés a nemzetközi kongresszusok terén úttörő kémikusok szervezték meg nemzetközi tudományos szövetségeiket - a csillagászati és földtudományok túlsúlya a globális kutatóvállalkozások megszervezésében és a természettudományok nemzetközi csucsszervezetében mind a mai napig érvényesült! - , de nem sokat késlekedtek a matematikusok, fizikusok, geográfusok, biológusok sem. Viszont minél jobban haladt előre a természettudományok nemzetközi csucsszervezetének kiépülése, annál lehetetlenebbé vált annak az 1919-es politikai diszkriminációnak a fenntartása, amely a volt központi hatalmak országainak tudósait és tudományos intézményeit kizárta az együttműködésből. Igaz, egy teljes évtizeden át fenn tudták tartani ezt a reakciós korlátozást, de tovább nem ment: 1930 julius 7-én Párizsban elhatározták a szervezet megfelelő átalakításába természettudományok globális csucsszervezetének megalapítását.

S igy vált a Nemzetközi Kutatótanács 1931 julius 11-én Emile Picard elnöklete alatt tartott V.és utolsó közgyűlése a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsa (International Council of Scientific Unions, Conseil International des Union Scientifiques - ICSU, ritkán: CIUS) alapitó közgyűlésévé. Az ICSU-ra hamarosan olyan nagy feladatok hárultak, hogy tervbevették a Népszövetséggel, mint az államközi kapcsolatok legfelsőbb szervével való kapcsolatok kiépítését. Ezt azonban a háború megakadályozta. Az 1940-re Kopenhágába összehívott közgyűlést Dániának a nácik által történt megszállása miatt már nem lehetett megtartani,

s a szervezet működése a második világháború végéig szünetelt.Utána viszont egészen uj fejezet nyilt meg történetében. Röviddel az ENSZ megalakulása után. létrejött annak egyik szakosított, ti. egyebek közt éppen a világszervezeti szintű tudományos ügyintézésre specializált szervezeteként az UNESCO. A UNESCO előkészitőbizottságában a természettudományos osztály feje John Needham, a nagy, haladó gondolkodású angol tudós volt, aki azonnal felismerte, hogy milyen jelentősége volna annak, ha a legfontosabb tudománycsoportok nemkormányzati jellegű nemzetközi csucsszervezetei közvetlenül kapcsolatba kerülnének az ENSZ és a körébe tartozó államközi világszervezetekkel.Ez egyrészt lehetővé tenné, hogy a tudomány legfelsőbb fórumai szavukat hallassák a világ ügyeinek intézésében, másrészt pedig biztosítaná, hogy a nagy nemzetközi tudományos feladatok megoldásához szükséges hivatalos támogatást - nem utolsósorban az anyagi támogatást is - a leghatalmasabb államközi szervek révén kapja meg a kutatás. +/ Mindezt igen részletes dokumentációval tárgyalja: SPENCER JONES, H.: The early history of ICSU 1919-1946. (Az ICSU korai időszakának története. 1919-1946.) = ICSU Review (Amsterdam), 1960. okt. 169187.p. 77