Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

A kanadai University of Waterloo angol intézetének professzora,

Stone, abból indul ki, hogy a legutóbbi 15 évet a természettudományok jelentőségének hatalmas növekedése és ennek következtében életmódunk lényeges megváltozása jellemzi. Semmi jel semmutat arra, hogy a tudomány fejlődésének üteme lankadni fog. A társadalomtudományok művelőinek el kell ezen gondolkozniok, hiszen jórészük maga is érzi, hogy közelebb kell kerülniök a tudományos gondolkozáshoz. Ajövőbenmár nem azonosíthatjuk a kulturát a klasszikus ismeretekkel, a tudományos eredmények elhanyagolása súlyos hiba volna a társadalomtudományok művelői részéről. Másrészről viszont a természettudósok is tisztában vannak a tudomány korlátaival, és elismerik a humanisztikus ismeretek nagy jelentőségét. Megítélésük szerint is közelebb kell hozni a természettudományi és a társadalomtudományi tárgyak főiskolai oktatását, és szorgalmazni kell minden fakultáson általános - a társadalomtudományok és a természettudományok alapjai gyanánt ismeretes - tárgyak oktatását. Ennek keretében elengedhetetlennek tartják a tudomány és a technika történetének ismertetését. Növekszik a társadalomtudományi kiegészitő-képzés iránti igény azzal az irányzattal kapcsolatban is, amely a mérnökképzés gyökeres reformját a matematikai és természettudományi tárgyak oktatásának jelentős kiszélesitésében látja. ! Rendkivüljellegzetesa zürichi műegyetem(Eidgenös

siehe Technische Hochschule, ETH) angol nyelvés irodalom tanszéke vezetőjének, Wildi professzornak állásfoglalása a mérnökhallgatók humanisztikus képzésével kapcsolatban. Véleménye elsősorban a műszaki fakultások hallgatóira vonatkozik, de értelemszerűen alkalmazható a természettudományi karok hallgatóira is. Wildi nem azokkal az objektiv okokkal foglalkozik, amelyek parancsolólag előirják a műszaki - és részben a természettudományi - szakemberek társadalomtudományi képzettségének megalapozását egyetemi tanulmányaik során, hanem a hallgatók szubjektív szempontjait emeli ki. Rámutat arra, hogy milyen szellemi és pszichológiai megterhelést jelent a hallgató számára elmélyedt szakmai studiumok folytatása. Ez a hosszú időn át tartó intenziv és egyoldalú szellemi tevékenység kifárasztja a hallgatókat, csökkenti képességeiket a realitásokhoz való alkalmazkodásra. Ennek ellensúlyozására tartja szükségesnek a humanisztikus tárgyak oktatását. Természetesen a zürichi műegyetem is tisztában van azzal, hogy bizonyos humanisztikus és társadalomtudományi tárgyak (pl. idegen nyelvek, ipari számvitel) oktatása a szakképzés szük szempontjai között is elengedhetetlen. Az ilyen gyakorlati célokat szolgáló előadások azonban nem járulnak hozzá a hallgató szellemi életének formálásához, amely fő célja lenne a humanisztikus tárgyak oktatásának. Mind az USA-ban, mind Angliában,a második világháború után élesen felvetődött a kérdés: miképpen egészitsék ki a természettudományi és műszaki szakemberek képzésének keretében előadott tantárgyakat a társadalomtudományi tantárgyakkal. Az Amerikai Mérnökképzési Egyesület (American Society for Engineering Education = ASEE) már 1944-ben kidolgozott javaslatokat a mérnökképzésnek humanisztikus irányzatú kiegészítésére. Ez az un. Hamm ond - j e l ent é s leszögezte, hogy mennyire lényeges a nyugati szellemi és kulturális hagyományok alapvető szempontjaival megismertetni a mérnök-, vegyész-, fizikus, stb. hallgatókat szakmai és állampolgári fejlődésük elősegítése végett. Nem egy amerikai egyetem szervezett a Hammond-j elentés - és az 1956-ban készült, hasonló tárgyú G u 11 e tt e - j e l e nt é s nyomán társadalomtudományi előadásokat, műszaki és természettudományi hallgatók számára. 1959-ben mintegy száz felsőoktatási intézmény közül 80-ban hirdettek ilyen előadásokat. +/

Engineering Journal (Montreal), 1961.5. no. 47. p. ++/ Wildi, M. : The humanities in atechnological éducation. (Humán tudományok a műszaki oktatásban. ) = Scientific World (London), 1959. 7.no. 16-19.p. +++/ STONE, i. m. 405. p. 42