Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

Minthogy a tudományos kutatóvá válás utja eddig nem volt ilyen akadálytalan és sok tehetség kallódott el, vagy csak félig-meddig bontakozhatott ki,ezért most,a tudományos kutatók iránti hatalmas kereslet idején - a már emiitett 1960. szeptemberi intézkedések hatására - lehetőség nyílott arra, hogy a megkésettek számára is teljesen szabaddá váljék a tudományos fejlődés utja. Igy 1961. január l-től a központi hivatalok és szervek csak saját dolgozóik köréből elégithetik ki tudományos munkatársak iránti szükségleteiket. Ez olymódon történik, hogy а kiszemelt jelöltet felmentik napi hivatalos elfoglaltsága végzése alól és félévtől két évig terjedő időre fizetésével azonos, de 2500 Kcs-t meg nem baladó ösztöndijat biztosítanak számára. (Érdekes, hogy e rendelkezés értelmében a fordított lehetőség is fennáll: ilyen ösztöndíjjal tudományos dolgozókat, tanársegédeket szükség esetén viszont gyakorlati munkára lehet irányitani. ) Ezzel a tudományos káderutánpótlásnak ismét egy uj, bő forrása nyilt meg. Nem arról van szó, mintha eddig egyes dolgozókban nem lett volna meg az igény magasabb képzettség megszerzése iránt, és arról sem, hogy az intézmények nem igényelték volna munkatársaik tudományos színvonalának emelkedését, azonban eddig az intézményeknek nem volt lehetőségük a dolgozók hosszabb ideig tartó tanulmányi felmentésére, a dolgozóknak pedig nem volt előnyös két-három vagy esetleg több évi munkaviszonyuk megszüntetése és a hároméves, fizetésüknél alacsonyabb jövedelmet biztosító aspirantura vállalása. Elvben ugyan rájuk is vonatkozott a már ismertetett 1957. évi rendelkezés, azonban munkahelyükön általában nem voltak meg a továbbképzés szükséges, főleg felszerelésbeli előfeltételei. Az eddig is merteiteken kivül van még a tudományos káderképzésnek egy rendkívüli formája is, olyan idősebb kutatóintézeti dolgozók számára, akik önfeláldozó köz életi tevékeiységük folytán elmaradtak saját szakmai színvonaluk fejlesztésében. A szóbanforgó formát egyé v es as pl ran tu r ának nevezik, ugyanis abból a feltételezéséből indulnak ki, -hogy az aspiranturán megszerezhető ismeretek egy részét a dolgozó munkahelyén korábban már amugyis megszerezte, és az egyéves tanulmányi időszak alatt a lényeges ismereti elemek szintetizáló rendezésével a jelölt sikeresen megbirkózhat, és befejezheti kandidátusi értekezését is. Ha e képzésformát a dolgozó munkaviszonya felől nézzük, akkor ebben az esetben lényegében egyéves fizetett tanulmányi szabadságról van szó, amelynek engedélyezése felől az illetékes munkahely igazgatója dönt. Ugylátszik, hogy az eddig hozott intézkedések következtében a tudományos káderfejlesztés ötéves terveáltalában teljesíthető lesz. Nagyobb nehézségek csak néhány, főleg most fejlődő és alakuló ágazatban lesznek, igy pl. az automatizálás és a szabályozás, a mérési és vezérlési technika, a kémiai folyamatok és készülékek elmélete, a plasztikus anyagok technológiája terén, úgyhogy itt még valószínűleg további ösztönző intézkedések válnak szükségessé. ч AZ 1980-IG TERJEDŐ IDŐSZAK KÁDERFEJLESZTÉSI TERVÉNEK I. VARIÁNSA A tudományos káderfejlesztés távlati terve azon az elven alapszik, hogy a tudományos dolgozók számszerű növekedésének mértéke - a minőségi összetétel egyidejű javulása mellett - legalábbis megegyezzék a termelésnövekedésének mértékével. Csak igy lehet ugyanis felhalmozni az ismeretek olyan tartalékait, amelyekből a népgazdaság különböző ágazatai a későbblek során tervszerűen és minden fennakadás nélkül meríthetnek. A terv kidolgozásánál még további két lényeges szempont játszott szerepet; az egyik a szocialista országok közötti nemzetközi tudományos munkamegosztás, amely főleg az egyes tudományágakon belüli részmutatók meghatározására volt hatással, a másik a gazdaságilag fejletlen országoknak tudományos káderekkel való megsegítése, ami általában hatott a kiképzendő káderek számának meghatározására. 35