Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

A legíeljlettebb kapitalista államok gazdasági túlszárnyalásának egyik fontos tényezője a tudománynak a termelésre gyakorolt hatása. Ezért a szóbanforgó káderfejlesztésí terv kiindulásánál összevetették a Csehszlovák Szocialista Köztársaság tudományos káderekkel való ellátottságát néhány fejlett állammal. A rendelkezésre álló adatok szerint 100 ipari alkalmazottra a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1960-ban 2,4, ezzel szemben a Szovjetunióban 1955-ben 5,7, 1958-ban 6,6, az Északamerikai Egyesült Államokban 1954ben 3, Nagy-Britanniában 1956-ban 1,7, 1959-ben 2 tudományos dolgozó jutott. Az idézett adatokból megállapítható, hogy Csehszlovákia nagyjából már elérte Nagy-Britannia színvonalát, viszont még mindig jelentősen elmarad az Északamerikai Fgyesült Államoktól és főképpen a Szovjetuniótól. Az Eszakamerikai Egyesült Államokban 100 ipari alkalmazottra mintegy 30 %-kal több tudományos dolgozó esik, mint Csehszlovákiában, a Szovjetunióban meg éppen 230 %-kal több. Az ipari termelés növekedési ütemének összhangja tekintetében és a tudományos dolgozók számnövekedési ütemével Csehszlovákia meglehetősen kedvezőtlen helyzetben van. Az 1960 és 1965 közötti tervidőszakban ugyanis a termelés évenként átlag 9,5 %-kal növekedik, a tudományos dolgozók száma pedig csak 3 %-kal. Ezzelszembena Szovjetunióban 1956 és 1958 között a termelés és a tudományos dolgozók száma átlagosan évi 10 %-kal nőtt. Az Északamerikai Egyesült Államokat illetően ez az arányszám 1957 és 1960 között évi 3 % (termelés): 4, 5 % (tudományos dolgozók), Nagy-Britanniában 1956 és 1959 között a termelés évi 2,0 %-kal, a tudományos dolgozók száma pedig 5,5 %-kal növekedett. A távlati terv időszakában a Csehszlovák ipar termelésének hozzávetőlegesen a jelenlegi termelés ötszörösére kell emelkednie, az egy munkaórára eső termelékenységnek pedig 6,5-ször kell nagyobbá "álnia. F célok elérésének donto* eszköze a műszaki fejlődés, amely viszont csak a tudományos kutatás intenzív fejlesztésével érhető el. Még akkor is, ha a kutatás tematikailag a kulcskérdésekre koncentrálódik és ha számításba is lehet venni a szocialista országok közötti tudományos munkamegosztást, a tudományos kutatás társadalmi jelentőségének szükségszerű növekedése, a tudományos kutatásnak fokozatosan közvetlen termelőerővé való válása megköveteli, hogy a távlati terv időszakában a tudományos dolgozók és kutatók száma minimálisan megnégyszereződjék. Ennek elérését többek között az is lehetővé teszi, hogy a felsőoktatási intézményekben a tudományos-pedagógiai munka mellett mind nagyobb súlyt fektetnek a tudományos kutatómunkára, s igy e téren jelentős kutatói kapacitás kialakulása várható a jövőben. Egyes tudományágakat illetően az alábbi grafikon, szemlélteti az 1980-ig bekövetkező! kádernövekedést: (A grafikon vízszintes tengelye az éveket mutatja, a függőleges tengely pedig a kutatók számát 1000beri kifejezve. ) 200HOO-Л 65 70 75 80 36