Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

Bár a tervidőszak végére még korántsem szűnik meg a tudományos káderek jelenleg fennálló hiánya, az előirányzatok teljesitése ezt a hiányt természetesen csökkenti. A sikeres előrehaladást gondos intézkedések egész sorával egyengetik. Már a megelőző évek bebizonyították, hogy az aspirantura rendszere nem képes kielégíteni mindazokat a növekvő igényeket, amelyek a tudományos dolgozók számszerű növekedésének tekintetében jelentkeznek. A kormány ezért még 1957 folyamán olyan rendeletet hozott, amelynek értelmében meg kellett szervezni az aspiranturán kivüli rendszeres tudományos káderképzést is. Ennek módja a következő: a jelöltek munkahelyükön maradva egy-egy kitűzött feladat megoldásával szereznek tudományos fokozatot. Vezetésükről tudományos intézetek és tanszékek erre kijelölt munkatársai gondoskodnak. A rendelet megjelenése óta nagyobbmérvü aspiranturán kivüli káderképzés bontakozott ki. Évről-évre növekszik azoknak a dolgozóknak a száma, akik e Lehetőség igénybevételével készülnek kandidátusi disszertációjuk megvédésére. Néhány akadémiai intézet (többek között a nyelvtudományi és a filozófiai) évente külön un. aspiránsi tanfolyamot indit a kandidátusi vizsgákra való előkészület megkönnyítésére. Hasonló célú tanfolyamok egyes egyetemeken és főiskolákon is indulnak. Az Oktatás- és Népmüvelésügyi Minisztérium engedélye alapján ezeken a tanfolyamokon olyan kandidálni készülő dolgozók is résztvehetnek, akik egyébként nem tartoznak a tanfolyamot inditó intézmény kötelékébe. Minthogy az ismertetett intézkedés önmagában nem oldhatja meg kellő számú jelölt kiképzését, a káderfejlesztés további gyorsítása és színvonalának emelése érdekében a kormány 1960 szeptemberében ujabb fontos intézkedéseket hagyott jóvá. Ezek részben a tehetséges főiskolások és egyetemi hallgatók tudományos munkára idejekorán történő kiválasztását, részben a már dolgozó szakemberek tudományos kutatóvá képzését teszik lehetővé. A szóbanforgó intézkedések a káderek kiválasztását illetően a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának gyakorlatát választották, amely a tudományos káderek kiszemelését már az egyetemeken és a főiskolákon megkezdi, s ezúton évről-évre biztosítani tudja igényei kb. 3/4 részének kielégítését. A módszer Csehszlovákiában való alkalmazásának főbb jellemzőit a következőképpen lehet összefoglalni: a/ A tudományos káderek előzetes kiválasztása szinte már a felsőfokú tanulmányok legelején megkezdődik. Versenyek, tudományos körök, pályázatok mind-mind alkalmat teremtenek arra, hogy egyes hallgatókban a tudományos munkára való rátermettséget felfedezzék és fejlesszék. b/ Amint valakinél a tudományos rátermettségre megbízható jelek mutatnak, azt már hallgató korában intenziven bevonják a tanszék kutatómunkájába, sőt még a tanszéken kivül folyó tudományos kutatómunkába is, olyannyira, hogy például egyes hallgatók diplomamunkájukat az oktatási intézményen kivüli intézet laboratóriumában készíthetik el. с/ Azokat a végző hallgatókat, akiket a karok tudományos munkára javasolnak, vagy akiket esetleg már egyes, oktatási intézményen kivüli intézetek is tudományos munkára alkalmasaknak ismernek, egy-két évi időtartamra kutatóintézetekben, un. tanulmányi állásokra helyezik el. A z itt eltöltött időelégséges ahhoz, hogy a fiatal jelölt még jobban bebizonyítsa tehetségét, és hogy kitűnjék: a népgazdaság melyik ágazatában tudja majd ismereteit leginkább kamatoztatni. Az Akadémia és az Oktatásügyi Minisztérium máris kijelölte azokat a munkahelyeket, amelyek mellett tanulmányi állások létesíthetők. Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy minden valóban tehetséges fiatal kibontakoztathassa tudományos képességeit. 34