Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

Itt kell még megemlíteni, hogy a másodállások engedélyezésének megszigorítása nem viszi ad absurdum a kérdést, és méltányos esetekben továbbra sincs annak akadálya, hogy a másodállásokat betölthessék. Ilyen esetek 1. az államigazgatási apparátusban betöltendő vezetői állások, ill. társadalmi-közegészségügyi szervek állásai, 2. a felsőoktatási, akadémiai intézeti és a kutatóintézeti hálózatban betöltendő állások, amenynyiben ezt a káderszükségletek indokolják, 3. az államilag különösen fontos társadalmi szervezetek vezető állásai, 4. olyan szabadfoglalkozások, amelyek alakósságjobb ellátását szolgálják, végül 5. olyan állások, amelyek elősegítik betöltőjének tudományos fejlődését. (11) Nemjszükséges engedélyt szerezni olyan esetekben, amikor valaki választással kormány- vagy államigazgatási funkcióba kerül; ha egyes állások betöltésére az Államtanács vagy a Minisztertanács nevez ki valakit; ha a Lengyel Tudományos Akadémia elnökségének munkájában vesz valaki részt; ha valaki társadalmi szervek választott és állandó tagjaként működik, vagy ha miniszterek melletti tanácsadó testületbe kap meghívást. Hasonlóképpen nincs engedélyhez kötve a szerkesztőbizottságokban, az országos és vajdasági egészségügyi szolgálatban, a Nemzetvédelmi Minisztérium és Belügyminisztérium, egészségügyi szolgálatában való részvétel és fél állás erejéig a társadalmi egészségügyi szervezetekben végzett munka (11). A tudományos segéderők egyáltalán nem kielégitő képzettségi színvonalának megemelésével kapcsolatban ugyancsak fontos tervek születtek. Ezek számszerű kifejezése 5 000 doktori fokozat és 1 500 habilitáció előirányzásában realizálódik majd az elkövetkező ötéves időszakban (3). E terv teljesítésének előfeltételeit időközben már megteremtették. A Lengyel Tudományos Akadémia Tudományos Titkársága már 1960. november 22-én olyan határozatot hozott, amely az akadémiai intézetekben dolgozó tudományos segéderők számára is lehetővé teszi az un. doktori studiumok folytatását és ezzel kapcsolatban a Lengyel Tudományos Akadémia országos ösztöndijainak élvezését. A doktori studiumok a tudományszak jellegétől függően maximálisan 4 éven át tarthatnak. A doktorálok ösztöndija megfelel a vezető tanársegédek nettó illetményének, ami az uj bérügyi rendelkezés szerint havi 1 680 zlotyt tesz ki. Ezt különböző pótlékok egészítik ki, igy pl. a családi pótlék, a veszélyességi pótlék, amelyeket a doktori studiumok ideje alatt sem vonnak meg a jelölttől. A doktori studiumokra való felvétel felől az Akadémia Tudományos Titkársága dönt az Akadémia illetékes osztályának javaslatára (5). A doktorijstudiumok újonnan bevezetett képzési formája rokonságot mutat az 1952. évi minisztertanácsihatározattal létrehozott tudományos aspiranturával. A tudományos aspirantura, eltekintve attól, hogy a jelöltekkiválasztásában lényeges hibákat követtek el, s igy az 1952-1956 között felvett aspiránsoknak alig 50 százaléka végezte el az aspiranturát, alapjában véve korszerű és célravezető kádernevelési formának bizonyult. A tudományos aspirantura bevezetése inkább abból a szempontból kárhoztatható, hogy csak igen szük kör számára tette lehetővé a magasabb képesítés megszerzését és a tudományos cimet nyújtó tanulmányok folytatását. Igy az akadémiai intézetekbe 1952-1956 között mindössze 226 aspiránst vettek fel. A káderfejlesztés ilyetén való alakulása eredményezte végülis azt, hogy 1960-ban a tudományos segéderők alig 25%-ának volt magasabb tudományos képesítése, megjegyezve azt is, hogy a szóbanforgó 25 %-ban a régebben megszerzett tudományos cimek is benne foglaltatnak. Az aspirantura bevezetése, ill. annak szükkörü hozzáférhetősége sok esetben teljesen kilátástalanná tette a tudományos segéderők szervezett továbbképzését. Az önálló tudományos dolgozók kategóriáját az egyetemen és főiskolákon alkalmazott tudományos segéderőknek a felső kategóriába való lassú átszivárgása növelte. 1955-ben országosan csak 95, 1956-ban 157 és 1957-ben 188 jelölt kapott kandidátusi cimet, ami az 1934/35ben kiadott 148, az 1935/36-ban kiadott 147 és az 1936/37-ben kiadott 203 doktori cimhez képest is csökkenést mutat, holott akkoriban, nevezetesen 1936/37-ben a tudományos segéderők összlétszáma alig haladta meg a kétezret (5). 24