Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

VIHAR A PARKINSON-FÉLE TÖRVÉNY KÖRÜL Ritkán fordul elő, hogy egy közigazgatástudománnyal és a hivatali szervezetek működésmódjával foglalkozó elméleti munka vihart kavar - méghozzá nem is abban az országban, ahol megjelenik, hanem mindenütt másutt is, ahol megismerik, s hogy megállapításai egy-két évvel megjelenése után szállóige szerűen közismertté válnak a közigazgatástudomány kérdései iránt semmiféle különösebb érdeklődést nem tanusitó közönség körében is. Márpedig ez történt C. Northcote Parkinson professzornak, a malayai egyetem történettudósának könyvével, aki azt a látszólag igen száraz témát választotta vizsgálatai tárgyául, hogy milyen törvényszerűségek mutatkoznak a közhivatali szervek hálózatának és személyi állományának fejlődésében. Parkinson professzor, aki egyébként a második világháború folyamán a brit hadügyminisztérium kötelékében szolgált, arra az érdekes megállapításra jutott, hogy a közhivatali szervek személyi állományának fejlődése úgyszólván teljesen független az illető szervre háruló tényleges munka mennyiségétől, s törvényszerűen állandó szaporodást mutat akkor is, ha a hivatali szervtől megkivánt teljesítmény állandó marad, vagy csökken. Ez igy önmagábanvéve aforizmaszerüen kihegyezett szellemeskedésnek hangzik - illetve talán inkább közhelynek az olyan közigazgatási szakember számára, aki megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik -, sőt ugy is fel lehet fogni a dolgot, hogy ilyesmi csak a bürokrácia "túltengése" esetén fordulhat elő,ha hiányzik az erőskezű ellenőrzés. De Parkinson nemcsak megfogalmazta ezt a megállapítást, hörnern mindjárt képletszerü, tehát a közigazgatási szervek adatain nemzetközileg ellenőrizhető alakba is öntötte, majd igen sokoldalú és azóta a nemzetközi irodalomban sokfelől ujabb adatokkal kiegészített statisztikai kimutatásokkal támasztotta öilá. Végül pedig feltárta a hivatali mechanizmusnak azokat a szociológiai sajátosságait, amelyek messzemenően indokolják azt, hogy egy ilyen irányzat valóban érvényesüljön, s amelyeknek ismerete lehetővé teszi a Parkinson-féle törvény érvényesülése elleni küzdelmet. OSZTÓDÁS UTJÁN SZAPORODIK-E A BÜROKRÁCIA? Parkinson először a londoni Economist számára irott, kissé szomorkásán humoros cikkében fejtette ki, hogy "a hivatali tisztviselők számának növekedése öntörvényének engedelmeskedik és változatlan ütemü maradna, még ha a hivatalra bizott munka növekednék, csökkenne, vagy teljesen meg is szűnnék". ' Mi ennek az oka? Parkinson erre is választ ad azoknak nevében, akik "kételkednek egy olyan rendszer stabilitásáböui, amely öizon alapszik, hogy tagjai egymás feljegyzéseit (aktáit) olvassák". Mint kifejti, egy hivatal tevékenységét és szorgalmát egyáltalán nem lehet felmérni azzal, hogy mit produkál kifelé. Attól, hogy működése a külvilágból nézve hatástalan, tisztviselői még óriási munkát végezhetnek, hiszen a hivatali part+/ PARKINSON, С. N. : Parkinson* s law and other studies in administration. (A Parkinson-féle törvény és más tanulmányok a közigazgatásról.) London, 1958. Murray. 122 p. - KgIK. - ++/ PARKINSON, С. N. : Parkinson'

s law or the rising pyramid. (A Parkinson-féle törvény vagy a felmagasodó gula.) = The Economist (London), 1955. nov. 19. 635-637.

p. 32