Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

Bár az adatok szerint van bizonyos összefüggés a termelés volumene és a műszakiak száma között,véleményünk szerint azonban ez nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy egyedül a termelés tervezett növekedéséből kiindulva tervezhessük meg távlatilag a szakemberszükségletet. Mint ismeretes, a Szovjetunióban az ipari termelés növekedésének 4/5-öd részét a munkatermelékenység fokozódása biztosítja. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha döntő szerep jut a technikai haladásnak, a műszaki felszereltségi színvonal növekedésének, a termelési folyamatok gépesítésének és automatizálásának. Éppen ezért a termelés fejlődése és a szakemberszükséglet közötti összefüggést elsősorban a termelés műszaki bázisának, a technológia tökéletesítésének, uj munkaszervezési elvek alkalmazásának vonalán kell keresni. A technikai haladás valóban döntő hatással van mind a termelés volumenére, mind a szakemberszükségletre. De mindkettőre ezenkívül még más tényezők is halna/-., amelyek önálló jellegűek, s amelyek hatásai nem mindig egyirányúak. így például a munkatermelékenység növekedése mindig növeli a termelést, mig a munkás- és szakemberszükségletet csökkenti. Vagy: ha egy bonyolultabb gyártmány előállítására térnek át, ez feltétlenül növeli a műszaki káderek iránti szükségletet, de ugyanakkor a termelés nem mindig növekszik. így tehát közvetlen egyenes összefüggés nem állapitható meg a termelési volumen és a szakemberszükséglet között. Ez az összefüggés egész sor más tényező közvetítésével valósul meg, s e tényezők nem mindig ugyanabban az irányban hatnak a termelés volumenére és a szakemberszükségletre. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának Közgazdasági Intézete által kidolgozott tervezési metodika szerint a hosszabb (15 éves) időszakra szóló előirányzat kiszámításához kombinált módszert kell alkalmazni. Az első 5-7 évre vonatkozó előirányzatnál a szükségletet a betöltendő állások közvetlen számbavételével lehet megállapítani, a tipus-státusok fentebb ismertetett módszere szerint. A hátralévő időre a szükséglet kiszámítása az 1 000 munkásra jutó szakemberek számának együtthatója utján történik. Az együtthatót a tervidőszak (5-7 éves időszak) legutolsó évére megállapított együtthatóból kiindulva kell megállapítani, figyelembe véve a 15 éves időszak hátralévő része alatt várható munkáslétszám-növekedést. Így tehát az egész 15 éves időszak szükségletét két számitás eredményének összegezé+/ K. G. Nozsko számitásai szerint az 1940-1950. évek között a Szovjetunióban a teljes termelés volumenének minden 10 %-os növekedésére a műszakiak számának 3, 9 %-os növekedése jutott, az ötödik ötéves terv időszakában pedig 3,3 %. Néhány nyugateurópai országban az ipari termelés növekedése és a főiskolai felvételek számának növekedése 25évalatt (1928-1930-tól 1954-ig) a következő arányokat mutatta (1954. évi adat az 1928-1930. évinek %-ában): Ipari te rmelés Főiskolai felvételek

a/ Ausztria ! 135 138 Belgium 151 153 Dánia 225 225 Finnország 339 278 Olaszország 218 304 Svédország 283 306 Nagy - Britannia 227 243 Hollandia 219 290 a/ A felvételek adatát használták fel, mert a végzett hallgatók számáról nem voltak adatok.b/ Ausztria adatai: 1949 az 1928-1930. év %-ában. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a tőkés országokban a szakemberszükséglet növekedése közelebb áll a termelés növekedésének üteméhez, mint a Szovjetunióban. Ez a különbség azonban az ipari termelés növekedésének eltérő ütemével magyarázható. A felsorolt tőkés országokban az ipari termelés évi átlagos növekedése 4-6% volt, s a szakemberszükséglet csaknem ugyanígy nőtt, viszont a Szovjetunióban 1940-1955 közt az ipari termelés évi átlagban 14 %-kal nőtt, a műszakiak száma pedig átlag 5 %-kal, vagyis körülbelül harmadrésznyivel. Ez is mutatja, hogy a kettő közt nem szabad mechanikus összefüggést feltételezni. 15