Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

séből adódik: az abszolút számokon alapuló részletes számításokból, amelyek a tervidőszakra (5-7 év) vonatkoznak, s az 1 000 munkásra jutó szakemberek száma alapján végzett megközelítő számításokból, amelyek a 15 éves időszak hátralévő részére vonatkoznak. A szakemberszükséglet hosszutávlatu tervezésének ez a módszere jelenleg elfogadható. Ez azonban nem mentesít a tervezési módszer részletesebb kidolgozásának követelménye alól. A szakemberszükségletnek a státus-számitásokon alapuló tervezési módszere, amelynek alkalmazását javasoljuk, s amely az 1959-1965-ös tervidőszakra vonatkozóan tényleg alkalmazásra is került, abban a hibában szenved, hogy nem mindig lehet előre felbecsülni a termelés irányításának szervezetében és a státusokban bekövetkező jövőbeli változásokat. Nyilvánvaló, hogy a távlati szükséglet tervezésének azokon az objektiv tényezőkön kell alapulni, amelyekre a termelés fejlesztése támaszkodik; de ezek nem csupán a termelés növekedési ütemét határozzák meg, hanem hatnak a termelés irányításának formáira, módszereire és szerkezetére is. Éppen ezért a szakemberszükséglet távlati tervezési módszerének további tökéletesítésével kapcsolatban a fő követelmény az, hogy az ilyen objektiv tényezőket minden egyes termelési ágazat tekintetében megvizsgáljuk és hatásaik figyelembevételére megfelelő módszert dolgozzunk ki. Mint mondottuk, a termelő szférában a szakemberszükséglet növekedése különféle tényezőktől függ, amelyek közt döntő jelentőségű a termelés műszaki bázisának fejlődése, a munkaerő műszaki felszereltségének színvonala. A különféle tényezők azonban az egyes termelési ágazatokban eltérő jelentőségűek. Az alábbiakban megkíséreljük elemezni az előttünk álló hétéves tervidőszak mérnökszükségletének alakulásával kapcsolatos egyes törvényszerűségeket, kiindulva a megelőző hétéves időszak adataiból. Minthogy azonban a fentebb felsorolt tényezők közt vannak olyanok, amelyeket a távlati tervekben népgazdasági szinten nem terveznek meg (például a technológia változásai, a tudományos és műszaki haladás, a tudományos felfedezések, a termelés irányításának szervezetében bekövetkező változások és még sok más tényező): arra kell szorítkoznunk, hogy azokat a tényezőket vizsgáljuk, amelyek konkrét mutatók alakjában .megtervezésre kerülnek. Nézzük először is a megelőző hét év ipari termelésének a fejlődését. Ez az 1951-1957. évek közt a következőképpen alakult (százalékos növekedés): A gépgyártás és fémfeldolgozóipar termelése 286 Termelési eszközök ("A" csoport) termelése 237 Ipari termelés összesen 226 A munkaerők villamos energiaellátottsága 168 Mérnökök száma 208 Munkások és alkalmazottak száma 135 A mérnöklétszám %-os növekedése a munkás- és alkalmazotti létszám %-os növekedésének %-ában 154 Mint látható, e hét év alatt a mérnökök száma 1,5-szer gyorsabban nőtt, mint a munkásoké és alkalmazottaké. De a mérnöklétszám növekedése 9 %-kal volt kisebb az egész ipari termelés növekedésénél, 14 %-kal kisebb a nehézipari termelés ("A" csoport) növekedésénél és 37 %-kal kisebb a gépgyártás növekedésénél. A mérnöklétszám növekedésének görbéje az összipari termelés és a villamos energiaellátottság görbéi közé esik. Körülbelül hasonló arányok állapithatók meg egyes vállalatok és egyesülések beszámoló adataiból is. Példaképpen két nagy egyesülés: a Kuznyecki Szénkombinát 1951-1957 közti és a "Tatnyeft" ásványolaj16 »