Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
3. szám - Szemle
A TUDOMÁNYOS KUTATÁS KÖLTSÉGEINEK ARÁNYA ÉS MEGOSZLÁSA NEMZETKÖZI STATISZTIKAI ADATOK TÜKRÉBEN Szovjet, lengyel és amerikai statisztikák Mindazok, akik a tudományos kutatás pénzügyikérdéseivel foglalkoznak, tudják, hogy közvetlen összehasonlításra alapot nyújtó és megfelelően részletezett nemzetközi adatok az egyes országok tudományos kutatási ráfordításairól nem állnak rendelkezésre. Ennek sokféle oka van. A mai tudományos kutatás több igen jelentékeny és rendkívül költséges szektora a legszorosabb összefüggésben áll a hadviselés kérdéseivel és számos területen még az alapkutatás is éppúgy szolgálhat békés, mint háborús célokat (atomkutatás, rakétatechnika stb.). Továbbá a kapitalista országokban a tudományos kutatás jelentékeny részét a magánipar tartja fenn, amely általában nincs kötelezve kutatási költségeinek részletes kimutatására, s ezeket sok tekintetben üzleti titokként kezeli. Egészen más a helyzet a szocialista államokban, ahol végső soron mindennemű tudományos kutatási ráfordítás állami forrásból származik, ami persze nem jelenti azt, hogy könnyű feladat a szocialista népgazdaság óriási és szétágazó rendszerében a legkülönfélébb szinteken és a legkülönfélébb alakban jelentkező tudományos kutatási költségeket másfajta közigazgatási, kulturális, termelési stb. kiadásoktól elkülönítve összegezni. A kutatási ráfordítások arányainak és megoszlásának nemzetközi összehasonlítása még azonos fejlettségű, azonos társadalmi- és gazdasági rendszerű országok között is nehéz problémákat vet fel, a szocialista és a kapitalista államok között pedig sok tekintetben a lehetetlenséggel határos. Mást jelent a nemzeti jövedelem a szocialista országokban és ennek "megfelelője", a nemzeti termelés bruttó értéke a kapitalista országokban. Mást jelent a kutató és a kutatás "életszinvonala" ott, ahol tudományos publikáció csak akkor jelenhetik meg, ha egy kiadóvállalatnak kifizetődik, vagy társadalmi, alapítványi, netán állami szubvenciót kap, s ismét mást ott, ahol az egész tudományos publikációs tevékenységet az állam finanszírozza s a tudományos irodalmi tevékenység a kutató jelentékeny jövedelmi forrása lehet. Ettől eltekintve tény az, hogy a tudományos kutatás pénzügyi és szervezeti adatainak feldolgozására szolgáló módszerek sehol a világon nem tudnak lépést tartani a tudományos kutatás terjedelmének és gazdasági jelentőségének példátlan arányú növekedésével. Hol végződik a tudományos kutató-fejlesztő munka s hol kezdődik az ipari "rutinmunka", amikor a kísérleti uton mikrogrammos mennyiségben előállított izotópok egy-két év leforgása alatt a legmindennaposabb üzemi minőségellenőrzési vizsgálatok nélkülözhetetlen kellékeivé válnak? S fordítva: hol végződik az ipari rutin és hol kezdődik a tudományos kutatás, amikor bizonyos iparágakban - például az atomtechnika, az elektronika, a rakétagyártás területein - az egyre rendkivülibb méretű berendezések eiőállitása egyben döntő tudományos kísérletet is jelent. Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, a fejlesztés definíciói országonként változnak, más definíciókat használnak az akadémiák és másokat az ipar, vagy - ami a leggyakoribb - minden szabatos meghatározás nélkül, "érzés szerint" történik az adatok osztályozása. Azután meg a kutatómunka számottevő része " vegyes célú" intézményeknél folyik egyetemi tanszékeken, amelyek oktató tevékenységet is kifejtenek,klinikákon, amelyek nemcsak kutatnak, hanem gyógyítanak és tanítanak is, ipari laboratóriumokban, amelyek számtalan anyagvizsgálati, termékszabványositási és egyéb termelési funkciót is ellátnak. Vajon fenntartásuk költségeinek milyen hányada számitson kutatási ráfordításnak? 38
