Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

Amikor meg akarják magyarázni,mi az oka annak, hogy eredményeink nem felelnek meg az elénk állitott feladatoknak, akkor többnyire a tudományos kutatómunka ki nem elégítő körülményeire és nem megfelelő anyagi ellátottságára szoktak hivatkozni. Csakhogy a tudományos intézményeknek az elmúlt év példájából is látható gyors növekedése és fejlődése arra mutat, hogy lényegében nem erről van itt szó. Ennél sokkal fontosabb szerepet játszanak a tudományos munka szervezésében tapasztalható hiányosságok, különösen pedig a tudományos kutatómunka végzése közben felmerülő hibák. Habár az egyes problémáknak megfelelően létrehozott tudományos tanácsok általában jobban dolgoznak már, jórészük még most is passziv, s azt az elemi kötelességüket sem teljesitik, hogy pontosan és kellő időben tájékoztassák a kutatásban résztvevő szakembereket. Az együttműködés biztosítására tervbevett intézkedéseket egyelőre nem léptették életbe. Ennek következtében rosszul használjuk ki egyik leglényegesebb előnyünket, ti. azt, hogy megtervezhetjük és pontosan eloszthatjuk a tudományos kutatómunkát, ugyanugy, ahogy ez a népgazdaságban történik. Nézzünk meg például egy olyan alapvető kérdést, mint a termeléssel való kapcsolatot, a tudományos kutatás eredményeinek felhasználását az iparban és a mezőgazdaságban. Mindnyájan megértjük, milyen hatalmas jelentősége van a tudományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazásának. Ennek ellenére egyelőre még sok baj van ezen a területen. Azt hinné az ember, hogy a gyakorlati alkalmazás tervében azok az alapvető eredményeink szerepelnek, amelyeknek praktikus felhasználása döntő jelentőségű lehet egyik-másik területen. A valóságban ez a terv azoknak az eredményeknek a listája, amelyeket célszerű az iparban alkalmazni. Ezen a listán kétségtelenül hasznos és helyes, ám mégis csak másodrendű jelentőségű javaslatok találhatók, olyanok, amelyek bizonyos berendezések javitását, már bevezetett termelési eljárások egyes részleteinek tökéletesítését célozzák. Emlitést tettem már néhány nagyszabású népgazdasági intézkedésről, amelyet tudósaink készítettek elő. Lényegében ezek jelentik azt az alapvető segitséget, amellyel az elmúlt évben előrevittük a gyakorlat ügyét. Csakhogy ezekre szinte kivétel nélkül a gyakorlati alkalmazás tervének keretén kívül került sor. Ebből az következik, hogy meg kell változtatnunk a gyakorlattal való kapcsolatunkat,mégpedig ugy,hogy a legkedvezőbb feltételeket teremtsük éppen azoknak a jelentős intézkedéseknek a népgazdaságban való keresztülvitelére, amelyeknek alkalmazása tiz és száz millió rubeles megtakarításokat jelent hazánk számára, s lényegesen fokozza a termelékenységet. A TUDOMÁNYOS MUNKA TERVEZÉSÉNEK MEGJAVÍTÁSA Nem értünk még el kielégítő eredményt a tudományos munka tervezését akadályozó nehézségek leküzdésében. A tudomány fő fejlődési irányainak és fontosabb problémáinak megállapitásával jelentős lépést tettünk előre, most azonban tovább kell haladnunk azon az uton.amely az egyes problémákon dolgozó kutatók céljának pontosabb meghatározásához vezet, és szorosabbra kell vonnunk a problémák kereteit is, minthogy jelenleg ezek gyakran terjednek ki a szóbanforgó tudományág egész területére, sőt több tudományágra is. Ki kell dolgozni bizonyos objektiv, bár talán egészen általános módszereket a tudományos kutatások eredményeinek összehasonlítására és értékelésére. Azt hiszem, hogy még mindig nem vagyunk eléggé előrelátók. 35