Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

• Vannak ugyan jelentős tartalékaink, amelyeket még nem használnak fel a termelésben, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy a tudomány feladata utat törni a technikai fejlődésnek. Ez nyilvánvaló. Csakhogy ennek érdekében időben kell foglalkoznunk olyan kérdésekkel,amelyek bizonyos idő, esetleg csak 5-10-15 év múlva válnak jelentőssé a népgazdaság számára. Néhány ragyogó példára is hivatkozhatom tartalékaink közül.A termonukleáris reakció irányításának lehetőségeit és felhasználásának módját például számos fizikusunk kutatja. Vagy itt van egy másik példa: az emberi tudás fejlődésének szempontjából óriási jelentőségű lépést tettünk, amikor kijutottunk a világűrbe. De ha azt a sok egyéb feladatot vesszük figyelembe, amelynek megoldása kétségtelenül rendkívüli fontosságú volna, akkor már egészen más kép tárul a szemünk elé. Azokat a hatalmas energiatartalékokat, azt az olcsó fűtőanyagot például, amely itt hever a lábunk alatt, csak rendkívül lassan tesszük a magunkévá. UJ TÁVLATOK A tudomány fejlődésének távlatairól beszélve kémikusaink és biokémikusaink olyan témákat vetnek fel, mint a szintetikus élelmiszerek előállítása vagy az energiának mechanikai mozgássá való közvetlen átalakítása kémiai reakciók segítségével. Csakhogy a gyakorlatban még jóformán senki sem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Ugy vélem szükség volna rá, hogy legalábbis egy kis létszámú, esetleg pagyon kis létszámú, de állandó kollektíva venné kézbe azokat a feladatokat, amelyek megoldásának célszerűségét senki sem vonja kétségbe, s állandóan mozgásban tartaná őket. A tudomány és a termelés együttműködésének megszilárdításához nem elég, ha jobban megszervezzük a tudomány eredményeinek átültetését az iparba és a gyakorlat igényeinek eljuttatását a tudományhóz. E téren állandóan szükség van a káderek cseréjére és a gondolatok kölcsönös átadására. Gyakran és méltán panaszoljuk, hogy intézményeinkben jobban kellene kiválogatni a tudományos kádereket, s rámutatunk azokra a hiányosságokra és hibákra is, amelyek megnehezítik, hogy éppen azokat az embereket (pedig sok ilyen van hazánkban) vonjuk be a tudomány müvelésébe, akikben erős alkotó tehetség él és forró, mindent legyőző vágy ég, hogy a kutató munkának szenteljék magukat. Egyelőre még nem valósítottuk meg azokat a jó javaslatokat, amelyeket mi magunk készítettünk, s amelyek a próbaidőre, a kádereknek a tudományos intézetek és a termelés közti cseréje különböző formáira vonatkoznak. Pedig ezt a problémát feltétlenül meg kell oldanunk. TÁRSADALMI ALAPON MEGSZERVEZETT TERVEZŐIRODÁK ÉS ÜZEMI KUTATÓINTÉZETEK Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk a tudomány és a termelés közti kapcsolat uj formáiról sem. Jelenleg például az ifjúság képzettségének fokozódó színvonala és a munkanap megrövidítése lényegesen kedvezőbb feltételeket teremt a társadalomtudományok és a műszaki tudományok fejlesztésére, s ennek jó hatása máris megmutatkozik. Nem tudom, tudomásuk van-e az Akadémia tagjainak arról, hogy az országban már több mint kétszázezer társadalmi alapon megszervezett önálló tervezőiroda van, s hogy a nagyobb üzemekben és gyárakban már társadalmi jellegű tudományos kutatóintézetek is vannak, s ezekben sok olyan élenjáró, tehetséges ember dolgozik, aki szeretne valami ujat elérni munkájában. 36