Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

A.N.Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke az 1960.évi akadémiai közgyűlésen tartott bevezetőjében bizonyos mértékig önbirálatot mondott az Akadémia nevében, s ebben már előrevetették árnyékukat azok a fontos állami és párthatározatok, amelyekről alább beszámolunk. Beszédéből idézzük a következőket// "Noha az Akadémia résztvett a jelenkor legnagyobb tudományos problémáinak kidolgozásában, szerepe nem mindig volt élenjáró és számos esetben nem biztosította az erők kellő összpontosítását az ilyen problémákra. Nem mondhatjuk azt, hogy az Akadémia munkáinak nagy gyakorlati hozamuk lett volna. A nagytömegű tudományos féltermék előállítása mellett elégtelennek bizonyult késztermék kibocsátása. Az Akadémiának a Szovjetunió tudományos zenekara karmestereként játszott szerepe nem tekinthető kielégítőnek. . . . Az Akadémia tevékenysége felaprózódott a munka különböző irányaiban, intézeteinek egy része valójában tisztán iparági profilú és az ipar irányítása alatt sokkal hasznot-hajtóbban működhetnék.. ." Nyeszmejanov elnöki beszédében számos olyan elvi és gyakorlati megállapítást tett, amely a most meghozott állami és párthatározatokban is kifejezésre jut. Igy mindenekelőtt kifejtette, hogy az Akadémia kutató tevékenységének fokozott mértékben bele kell illeszkednie egyrészt az állami népgazdasági terv végrehajtásába, másrészt pedig szükség van arra, hogy a kutatások országos méretű koordinálásának uj, az akadémiaikutatótevékenységet is felölelő legmagasabb szintű állami szervezete alakuljon ki. Bizonyos vonatkozásban, például azáltal, hogy egyes akadémiai kutatóintézeteket ipari irányítás alá helyeznek, az Akadémia tevékenységi köre valamelyest megsziikül. (Az akadémiai kutatóhálózat egyes intézeteinek átadásánál azonban "nem lehet irányadó az , hogy ezek tudományos szempontból erősebbek-e vagy gyengébbek, csupán az , hogy mennyiben dolgozna^ valamilyen iparág körébe tartozó tematikán". ) Más irányban viszont rendkivül megnövekszenek az akadémiai feladatok. Igy az Akadémia azt tervezi, hogy saját kutatóintézeti hálózatát bizonyos tekintetben a legmagasabb szintű tudományos kutatói káderképzés központjává teszi. Ez azt jelenti, hogy kutatóintézeti munkahelyeinek bizonyos hányadát a jövőben az egyetemet vagy főiskolát végzett, illetve a szakmai gyakorlatban kiválónak bizonyult tudományos káderek számára tartaná fenn, akik két évre segédkutatókként lépnének be az akadémiai kutatóintézetekbe. E két év letelte után az intézetek a belépett segédkutatóknak csak 25 %-át tartanák véglegesen vissza, mig a többieket, mint fiatal kutatási specialistákat, az egyes szövetségi köztársaságok állami terveinek rendelkezésére bocsátanék, vagy vissza kellene küldeniök őket eredeti munkahelyükre, hogy ott használják fel kutatási tapasztalataikat. Ez a "csaszticsno tyekucsaja kadrovaja szisztyema", a részlegesen fluktuáló káderrendszer az akadémiai kutatóintézeti hálózatota legfelsőbb fokú tudományos továbbképzési intézmény rangjára emeli. Tájékoztatónknak egyik fontos feladata, hogy áttekintést nyújtson arról a'szervezett fejlődésről, amely végbemegy a Szovjetunióban és a népi demokráciákban egyrészt az akadémiai tevékenység fejlődése, másrészt a kutatások országos koordinálása terén. A következőkben előbb a nagyfontosságú szovjet állami és párthatározatokról, majd a lengyel és a csehszlovák akadémiai tevékenység átalakulásáról, ill. az országos kutatástervezés kutatásszervezés és kutatásigazgatás keretében kialakult uj feladatköréről igyekszünk hiteles dokumentumokkal képet nyújtani. +/ Vsztupitel' noe szlovo prezidenta Akademii Nauk SzSzSzR Akademika A. N. Neszmejanova. (A.N. Neszmejanov akadémikusnak a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökének bevezető beszéde.) = Vesztnik Akademii Nauk SzSzSzR (Moszkva), 1960.4.no. 63-69. p. - A közgyűlés, amelynek bevezetőjét ez a beszéd alkotta, 1960.február 24-től 26-ig tartott. Részletes beszámolója a lap ugyanezen számában található (62-109.p.) 13