Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

is szükségünk van ilyen igazgató-rendezőkre, akiknek szerepe alkotó s egyáltalán nem adminisztratív jellegű. Az igazgatónak (értsd: hivatásszerű tudományigazgatónak), aki egy nagy probléma kutató munkálatait igazgatja, nagy embernek kell lennie, bárha maga nem vesz tevőlegesen részt a kutatásban. A tudomány fejlődésében elkövetkezett az az idő, amikor a tudományigazgatók hatalmas szerepre hivatottak. Én ugy vélem, hogy ilyen tipusu embereket ki kell képeznünk s nagy tisztelettel kell felnéznünk munkájukra. Az ilyen tipusu emberek igen ritkák, az emberi tehetség ritka fajtáját képviselik, s ezért nagy figyelmet érdemelnek. " A szimpóziumon egyébként megállapítást nyert, hogy az országos méretű ill. központosított kutatástervezés uralkodó tendenciája jelenleg a legfontosabb u.n. súlyponti feladatok távlati terveinek kialakítása,nem pedig az összes részletfeladatra kiterjedő rövidlejáratú tervezés, ami inkább decentralizálható. Ilyen súlyponti távlati terveket dolgozott ki a Szovjetunió és Bulgária 1959-től 1965-ig, Csehszlovákia az 1961-től 1965-ig terjedő időszakra; mig az NDK hétéves, Korea tízéves és Lengyelország tizenötéves távlati tervet alkalmaz. Hogy a kutatástervezés lehetőségei milyen nagy mértékben függenek az országok gazdasági és kulturális fejlettségétől, azt bizonyították a fejlődésben visszamaradt (gyarmati) országok képviselőinek felszólalásai, akik hangsúlyozták, hogy gyarmati sorból való felszabadulásuk után egyelőre milyen nehézségekbe ütközik náluk a tudományos munka átfogó megszervezése és tervszerüsitése, holott erre éppen nekik volna a legnagyobb szükségük. A szimpózium ezzel kapcsolatban javaslatot tett a Tudományos Munkások Világszövetségének arra, hogy a nemzetközi tudományos együttműködés fokozott kiépítése keretében különös figyelmet szenteljen a fejlődésükben visszamaradt, gyarmati sorban lévő, ill. a gyarmati elnyomás alól csak nemrég felszabadult országok tudományos megsegítésének. A szimpóziumon minden oldalról hangsúlyozták, hogy mennyire szükséges a kutatási tervek végrehajtásának ugyanolyan szoros igazgatási megtervezése, mint amilyennel az ipari termelési tervek végrehajtásánál találkozunk. John D.

Bernai professzor kiemelte, hogy lehetetlenség a tudománytervezés és a termeléstervezés kapcsolatáról beszélni ett, ahel az ipari termelés nem átfogó terv alapján folyik. Ezért szorosabb értelemben csak a szocialista gazdasággal kapcsolatban beszélhetünk tervszerű tudományos kutatásról. Egyébként a szimpóziumon az a nézet uralkodott, hogy az alapkutatás és az alkalmazott kutatás nem választható el élesen egymástól.Viszont egy olyan társadalom, amely túlnyomóan az alkalmazott kutatásra összpontosítja erejét, megfosztja magát a nagy és előreláthatatlan tudományos eredmények elérésének lehetőségétől. Másrészt értelmetlen volna minden haladást kizárólag az alapkutatástól várni, mert jelentős kutatási eredmények nem is érhetők el a tudomány gyakorlati alkalmazásait szolgáló nagy apparátus fenntartása és működtetése nélkül. A SZOVJETUNIÓ TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJÁNAK UJ FELADATAI Az alapkutatások és az alkalmazott kutatások kellő egyensúlyának biztosítása egyébként a kutatások országos méretű koordinálásának is egyik fontos problémája. S itt utalnunk kell arra, hogy a szovjet tapasztalatok szerint ugylátszik nem bizonyult megfelelőnek - legalábbis a szovjet tudomány méreteiben - az akadémiai és az ipari kutatóintézeti hálózatok közti munkamegosztást azon elv alapján érvényesíteni, hogy az alapkutatási feladatokat az akadémiai intézetekben, az alkalmazott kutatási feladatokat pedig elsősorban az ipari (és egyéb szakmai) kutatóintézetekben összpontosítsák. A döntő inkább a kutatási technikáknak a termelési szükségletekkel való közvetlen - vagy kevésbbé közvetlen - kapcsolata, függetlenül attól, hogy alapkutatási feladatokról van-e szó. A dolog természetéből folyik, hogy az alapkutatások többnyire - de korántsem mindig! - közvetettebb kapcsolatban állnak a napról-napra adódó termelési problémákkal, mint az alkalmazott kutatások. 12