Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

4. A tudományos szakirodalom szóródása: Bradford törvénye

Ha a folyóiratok száma nagy, az eloszlás végén olyan folyóiratok helyezkednek el, amelyek csupán egyetlen publikációt tartalmaznak, azaz R(N') — R(N' — 1') = 1, így a (32) egyenletből kapjuk: N' N'-l N'-l I 1 \ l = k log— -log—— =-klog—= -klog|l--J. (33) Mivel (N') értéke nagy, alkalmazhatjuk a - logjl - ^-j « közelítést amellyel kapjuk, hogy k= N'. Az eloszlás egyenesének iránytangense tehát a (32) egyenletből k=^- = N' (34) log n lesz. Ezzel a formulával megbecsülhetjük mindazon folyóiratok számát (N') amelyek még egynél több cikkel járulnak hozzá a tárgykör irodalmához. A BD és a DN egyenesek metszéspontjának R(N) értéke adja a tárgykörben írt cikkek teljes számának valószínű értékét. Ezt egybevethetjük pl. a bibliográfiában levő cikkek tényleges számával és ezáltal teljességük mértékére kapunk becslést. A Bradford-görbe AB görbülő szakaszát az R(n) = a n" (l<n<c) (35) egyenlet írja le, ahol a a legtermékenyebb folyóiratban közölt releváns cikkek száma, amely természetesen növekszik, ha azt az időtartamot, amelyet a bibliográfia átfog megnöveljük. ß< 1, értéke csak rövid időtartam esetén állandó.

5 Valójában az eloszlásnak csupán a középső szakasza lineáris. Továbbhaladva a pontok előbb-utóbb az egyenes alá esnek (29. ábra). Ezt az effektust Groos észlelte először és az irodalomban mint „Groos droop", azaz Groos-féle letörés szerepel. Egyesek ezt annak tulajdonítják, hogy egy téma 97