Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

4. A tudományos szakirodalom szóródása: Bradford törvénye

29. ábra. A kémiai oszcillációs reakciók irodalmának Bradford-eloszlása. Az öt magfolyóirat tartalmazza a publikációk 34,4%-át. A további 19 és 98 folyóirat a „szomszédos" illetve a „periférikus" folyóiratok csoportját alkotják irodalma sohasem szedhető össze maradéktalanul, mások a Bradford-törvény érvényességét vonják kétségbe ebben a tartományban. A Bradford-eloszlásra Brookes

4 a következő magyarázatot adta. Egy új témakörre vonatkozó első cikkek véletlen módon oszlanak meg egy N számú folyóiratot tartalmazó halmazban. Kezdetben tehát annak a valószínűsége, hogy az új tárgykörről írt cikk e halmaz akármelyik folyóiratában jelenik meg, éppen l/N. Amint azonban az új tárgykörről írt első cikket bármely folyóirat már publikálta, annak a valószínűsége, hogy e folyóirat ugyanezen tárgykörben egy második cikket is közread, l/N-ről 2/N-re nő. Ha bármely folyóirat már két cikket megjelentetett az adott tárgykörben, annak a valóSzínűsége, hogy kedvet csinál egy harmadiknak már 3/N, és így tovább. Ha a témakörben további cikkeket írnak egy vagy több folyóirat „specializálódik" a témakörre és ezáltal „telítetté" válik. Ezek képezik a mag-folyóiratokat. Ez a modell alkalmas a Bradford-eloszlás egyenes szakaszának értelmezésére. A Bradford-eloszlás általános megfogalmazásával számos közlemény foglalkozik. Ezek kimutatták, hogy a Bradford, Zipf, Pareto és a Lotka eloszlások (utóbbi kettőt ld. később) közös családot alkotnak.

3 '

4 '

7~

9 A matematikai modellek két csoportba oszthatók

8 a grafikon orientált módszerek az irodalom szóródásának statikus szerkezetét vizsgálják, míg a deduktív módszerek a szóródás dinamikus folyamatát kutatják. Egyik modell sem alkalmas azonban arra, hogy a görbe összes szakaszát zárt formulával leírja. 98