Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
3. A tudományos publikálás és kommunikálás
képzettséggel nem rendelkezők szellemi termékeitől, gátat vessen az ezek által írt cikkek megjelenésének. A folyóiratok szerkesztőségei a hozzájuk beérkező cikkekből válogatva arra törekszenek, hogy a lehető legjobb minőségű, a folyóirat célkitűzéseinek legmegfelelőbb cikkeket jelentessék meg, hiszen egy ilyen válogatásra már a korlátozott publikálási kapacitás miatt is szükségük van. Itt a „legjobb minőségű" kifejezés relatív fogalom, a lüerarchikus rendben felül álló folyóiratok utasítják el legnagyobb arányban a kéziratokat, míg a kisebb presztízzsel rendelkezők, melyeknek kommunikálási szintje alacsonyabb, nem ítélnek üyen szigorúan. 1 1 A fenti feladat, vagyis a tudományos folyóiratok őrzése az „illetéktelenek" ellenében, valamint a beérkező kézirat-anyagból való válogatás a folyóirat főszerkesztőjére hárul. A főszerkesztő, a szerkesztőbizottsági és tanácsadó bizottsági tagok, valamint a szakmai bírálók „kapuőrökként" azon munkálkodnak, hogy a folyóirat csak megfelelő színvonalú és a tudomány fejlődését elősegítő cikkeket adjon közre. 1 3 A szerkesztőknek mint bírálóknak fent említett szerepe — mondhatni — egyidős magával a tudományos folyóirattal. így például az Observation sur la Physique, sur l histoire naturelle et sur les arts c. francia tudományos folyóirat már 1773-ban szerzői számára kiadott tájékoztatójában („Avis") közölte, hogy a tudomány tekintélyének megőrzése céljából csak megfelelő színvonalú és kidolgozású kéziratokat fogad el közlésre. 1 4 A szerkesztői feladatokat a tudományos kutatás elismert, nagy tekintélyű művelői szokták ellátni. Nevük általában a folyóirat borítóján, feltűnő helyen szerepel és ez a megbízatás nemcsak a folyóiratoknak, hanem az ezen tisztet betöltő kutatóknak is tekintélyt, rangot kölcsönöz. Működésük nemcsak a folyóirat szempontjából lényeges, hanem a tudomány fejlődésére is hatást gyakorolhat, sőt az illető területen dolgozó kutatók számára is jelentős, mivel befolyásolhatja az akadémiai ranglétrán való felemelkedésüket, 1 5 > l 6 és eredményeik publikálásánál a szerkesztői ítéletek sorsdöntőek lehetnek. 1 7 A kéziratok elbírálása,! a szerzővel való kapcsolattartás fárasztó, kényes és időt rabló tevékenység. Ezt — feltehetően - ellensúlyozza a legfrissebb információhoz való hozzájutás, továbbá az is, hogy a szerkesztők rajta tarthatják kezüket a tudományos kutatási tevékenység érverésén. Ez a hagyományos rendszer - amint azt a tudományos kutatás eddigi működésének eredményein lemérhetjük — ragyogóan működött a múltban. Jelenlegi változata önszervező formában fejlődött ki és megváltoztatására - a néha hallható disszonáns hangok ellenére — nincs ok mindaddig, amíg ennél jobb nem alakul ki. Nem is valószínű, hogy a közeljövőben változni fog. Erre a tudomány „beépített szkepticizmusa" a biztosíték. Akiknek a cikkeit elfogadják és publikálják — mindig lesznek ilyenek és ezek képviselik a 72
