Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
3. A tudományos publikálás és kommunikálás
nek különlenyomatok formájában történő disszeminálása, amit maga a szerző végez a hozzá érkező kérésekre, vagy kérés nélkül. Az évente világszerte szétküldött különlenyomatok számát mintegy 20 millióra becsülik. 9 Amint azt már láttuk, a folyóiratcikkek mai formája, tagozódása, századunk tizes éveiben kezdett kialakulni. Az Amerikai Mikrobiológiai Társaság Folyóiratai Szerkesztőinek Tanácsa szerint a természettudományos publikáció első közzététele kell legyen az eredeti tudományos információnak olyan formában, amelyből az egyenrangúak (peer-ek) megismételhetik a kísérleteket és megvizsgálhatják a következtetéseket. Ezért azt olyan helyen kell közölni, amely nyilvános és könnyen hozzáférhető a nemzetközi tudományos közösség számára. Ezeknek, a primér tudományos publikációra vonatkozó követelményeknek szerintük is csak a folyóiratcikk tesz eleget. 1 0 A folyóiratoknak kialakult hierarchiája van, amelyet a legtöbb szerző nagyon jól ismer, A hierarchia tetején helyezkednek el a legnagyobb presztízzsel rendelkező folyóiratok, és ezeknél a legmagasabb a kéziratok visszautasítási arányszáma. Természetesen ezek biztosítják a legeredményesebb kommunikálást. Ha egy dolgozatot valamely folyóirat visszautasít, a szerzője általában nem fogja azt egy fokozattal nagyobb presztízzsel rendelkező folyóirathoz külden, hanem alsóbb szinteken próbálkozik újra. 11 így a dolgozat publikálásra kerül ugyan, de kommunikálási értékéből arányosan veszít. 3.3 Szerkesztők és szerkesztőbizottsági tagok mint a tudomány várának kapuőrei Mint azt már többször is említettük, a tudomány eddigi integritását egyes szerzők szerint 6' 1 2 a folyóiratok léte, ill. a folyóiratok szerkesztőinek bíráló tevékenysége őrizte meg. Ezt a tevékenységet a korrekt versengés, a szakterület művelőinek „önszabályozó" szkepticizmusa, végső soron a folyóiratcikk elfogadási rendszere alakította ki. A tudományos folyóirat tehát mint a tudományos cikkek formájában közölt eredmények hordozója, terjesztője és tárolója, a kutató munkájához nélkülözhetetlen. A tudomány művelőinek ugyanis létszükségletük, hogy mások eredményeit megismerjék, valamint az is, hogy saját eredményeiket publikálják és kommunikálják. Aki ezt nem tenné meg, megszűnne kutatónak lenni. 1 2 A tudományos közösség számára viszont nem közömbös, hogy mi lát napvilágot az egyré szaporodó folyóiratokban. Ez a közösség arra törekszik, hogy a tudományt megvédje a kontárok, a sarlatánok és a kellő 71
