Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
6. A szerzők produktivitása
ábra). 1 5 Ez a jelenség annak tulajdonítható, hogy az „elit" tagjai egyre kevesebbet közöltek egyetlen szerzőként, hanem társszerzőkkel, akiknek viszont a frakcionálisan vett össz-szerzősége általában alacsony (diplomamunkások, doktori ösztöndíjasok, fiatal kutatók stb.). Ezáltal a társsszerzők nélkül publikálók száma viszonylag megszaporodik. 1 2 A 3. esetben tekintettel arra, hogy nincs egységes megállapodás abban, hogy ki kerül az első szerző helyére, 1 3 szisztematikus hibákat követhetünk el. Lotka idejében 1 a többszerzős művek jóval kevesebb számban fordultak elő, másrészt ő ezeknél csupán a „szenior" szerzőket vette figyelembe. 39. ábra. A magyal koordinációs kémiai publikációk szerzőinek termelékenység-eloszlása: (a) egyszerű szerzőségre, (b) frakcionális szerzőségre számolva. A legtermékenyebb szerzők pontjait a (b) ábrán a tele körök jelzik Publikációk száma 5 10 3 5 Publikációk száma Miután eldöntöttük, hogy a fentiek közül melyik változatot használjuk, megszámláljuk az illető anyagban azon szerzők számát (n k), akik k=l, 2, 3 stb. publikációval szerepelnek. A szerzők számát az egyetlen művet írt szerzők Oh) százalékában (p n) is kifejezhetjük. Lotka törvényét logaritmizálva egy egyenes egyenletét kapjuk: logn k =-(1+a)logk+logn,, (46) vagy a szerzők részarányára: log p n = - (1 + a) log k + log p,. (47) Adatainkat logaritmikus tengelyekkel ábrázolva az alacsony produktivitású szerzők tartományában egyenest kapunk. Pontjaink általában a nagy 126
