Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

6. A szerzők produktivitása

A tudományterületek egyre halmozódó szakirodalmában a szerzők központi szerepe elvitathatatlan. Függetlenül attól, hogy a szerkesztők ill. a kiadók a kézirathoz mit tesznek hozzá, vagy mit hagynak el belőle, a publikált eredmény egyértelműen a szerző személyéhez fűződő, a tudományt gazdagító adalék. Az egyes témakörök szakirodalmának sajátosságait elemző tanulmányok figyelme fokozatosan arra irányul, hogy a szerzők szakterületükön mennyit s milyen gyakorisággal publikálnak. Ez a mérőszám messze nem tökéletes. Egy cikk lehet egy korszakalkotó felfedezésről szóló híradás, de lehet, hogy csupán egyetlen vizsgálat körülményeiben eszközölt kisebb módosításról, vagy bizonyos kísérleti értékek viszonylag triviális újraméréséről szól, vagy éppenséggel helytelen eredményt közöl. A cikkek terjedelme is nagyon különböző lehet. Mivel a cikkek száma a kinevezések és előléptetések mérlegelésének alapjául is szolgál, tapasztalható olyan törekvés, hogy egy adott mennyiségű munkáról a valóban szükségesnél nagyobb számú cikkben számoljanak be. További nehészég forrása még a többszörös szerzőség, amely az egész tudományos tevékenységen belül fokozatosan nő. Mérjenek bármit ezek a cikkszámlálások, jobb, ha ezt az adatot termelékenységi, s nem pedig minőségi mutatónak fogjuk fel. A fontos az, hogy e mérhető valami alapján a szerzők teljesítményét összehasonlíthatjuk. A cikkszámlálások alapján tanulmányozhatjuk a tudományos termelékenység gyakoriság szerinti eloszlását. Milyen természetű eloszlásra számíthatunk? Olyanra talán, amelyben a szerzők túlnyomó részének teljesítménye egy átlagérték körül torlódik, s csupán a legkiválóbbak, illetve a kivételesen rosszak produkálnak ennél lényegesen többet, vagy kevesebbet? Valójában egy egészen sajátos eloszlás adódik (37. ábra 1. görbe), mely teljesen-eltér a véletlen eseményeknél szokásos normális eloszlástól (37. ábra 2. görbe). A szerzők többsége néhány cikknél többet nem ír. Legtöbbjük a még hallgató korukban publikált egy-két cikkel befejezi. Csak egy szűkkörű kisebbség termel ennél lényegesen többet. 121