Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

6. A szerzők produktivitása

37. ábra. A tudományos közleményeket publikáló szerzó'k termelékenységének eloszlása: 1 — a tényleges eloszlást mutató görbe, 2 — a normális eloszlás haranggörbéje A különbségek a tudományos produktivitásban jóval nagyobbak mint az élet egyéb területein. Gondoljunk a kiemelkedő sportteljesítményekre, úszásra, futásra vagy például a súlyemelésre. Szinte elképzelhetetlen, hogy egyes versenyzők a többiek sportteljesítményét sokszorosan felülmúlják, amint az a tudományos életben történik. 6.1 Lotka törvénye Lotkát, a híres statisztikust az érdekelte, hogyan állapítható meg „ha egyáltalán lehetséges, a különböző kaliberű kutatók hozzájárulásának mértéke a tudomány fejlődéséhez". E célból a Chemical Abstracts-mk az 1907. és 1916. közötti évekre vonatkozó indexében összeszámlálta a szerzőket és cikkeiknek a számát. Hasonló adatokat gyűjtött Auerbach: Geschichtstafeln der Physik (T. A. Barth, Leipzig, 1910) c. kiadványból. Lotka logaritmikus léptékben ábrázolta a szerzők számát az egyes szerzők szerinti cikkek számának függvényében és azt találta, hogy a pontok minden esetben egy közel 2-es meredekségű egyenes szűkebb környezetében feküdtek. Ezen adatok alapján Lotka a „cikktermelés" eloszlásának leírására az m- n° = k (43) alakú egyenletet javasolta, ahol m a fejenként n cikkel rendelkező szerzők 122