Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

26 Feltehetjük a kérdést, hogy addig nem volt-e közkeletű imádságoskönyv? A magánimákat és magánelmélkedéseket tartalmazó kódexek elsősorban a szerzetesrendek tagjainak készültek, arra is volt azonban példa, hogy gazdag és olvasni is tudó jótevőik számára ajándékul, vagy megrendelésre másoltak ilyen könyveket.

70 De elteijedt a magánimádság - és főleg annak verses formája - az írni és olvasni nem tudó köznép között is. Ezek a szövegek - általában némileg megváltoztatva és egyéb forrásokkal kontaminálódva (sokszor mégis meglepően hűen az eredetihez) - élőszóban terjedtek a nép között, még a liturgiának a tridenti zsinat által megrostált és egységesített korszakában is, sőt több közülük még mais él. 1 * # * Pécsi Lukács magánájtatosságra szánt kötetével közel egy időben két protestáns szerző is jelentkezett hasonló indíttatású elmélkedő írásokkal. Ezekről, majd az őket követő magyar nyelvű meditációs irodalomról itt csak igen vázlatos képet festhetünk. Nyíri Báthory Istvánnak

7

2 a korabeli Magyarországon egyedülálló elmélkedései személyesen megélt ájtatosságok, amelyek ilyenformán még közelebb állnak a meditációnak az ágostoni értelemben vett formájához. Kifejezetten magáncélra készültek és csakis írójuk vallási elmélyülését szolgálták.

7

3 Stílusuk, meditációs gondolatvitelük, az alapul választott bibliai passzusok rokonságban állnak a középkori magyar elmélkedésekkel.