Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

17 Omnia, pro quorum voluisti fervore salute Cernito vincla, crucem, vulnus, mortem atque sepulchrum. Post tres inde dies devicta morte resurgens Discipulis visus, nutantia corda reformans Vivus in aeternum nunc, et per saecula regnans.

53 Ezt Pécsi prózában fordítja: "Isten Christus egyes én reménségem, az embernek édes, víg szeretője. Világ, út, élet, idvösség, nagy szépség, ékesség, valakik hozzád járultak, kikért mindeneket tűrtél, hogy élnek. Lásd az köteleket, keresztet, sebet, az halált, szomorúságos koporsót, harmad nap kibül meggyőzvén az halált, fölköltél, vígan is tanétvánidtul látattál, szíveket megerősítvén, negyven nap után az egekbe mentél, ott élvén, véghetetlen országlásba."

5

4 A XXVI. fejezetben, ahol a latin szövegben találunk egy hexametert (

Tolle ergo de me quidquid tibi displicet in me), Pécsi megpróbálkozik az időmértékes sor magyarra átültetésével, de ez csak részben sikerül: "Vedd el azért tűlem, valami kedvetlen előtted."

5

5 A'különböző könyvei ajánlásában, illetve a meditációk szövegében előforduló bibliai textusokat valószínűleg maga fordította, mert átültetései nem egyeznek meg egyik ma ismert kódexünk megfelelő helyével sem. Fordításai mindig szöveghűek. Ugyanakkor feltűnő, hogy Pécsi fordítói stílusa (akár a Bibliáról, akár a pszeudo-ágostoni meditációkról beszélünk) kevésbé nehézkes, mint önálló fogalmazása, ahol inkább csak akkor kap szárnyra egy-egy gondolat, ha a meditációkkal rokon gondolatokat fogalmaz meg.