Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

16 imhol látok, de tikör által, csak mesébe. De mikor látlak színről színre? Mikor jű el az örömnek és vígasságnak napja, melyben járjak az úrnak csudálatos hajlékában, mind az úrnak házáig, hogy láthassam, aki lát engemet, színről színre, és kívánságom teljes legyen."

5

1 És a 42. zsoltár parafrázisának fordításában: "Valamint kívánkozik az szomjúhozó szarvas az kifolyó kútfejeknek vizéhez, úgy kívánkozik lelkem te hozzád én Istenem. Szomjúhozik lelkem te hozzád én Istenem, élő kútfőhöz, mikor jutok és jelenek meg szined előtt, ó, életnek kútfeje, élő vizeknek eleven ere? mikor megyek gyönyörűséges vizeidhez ez puszta földről, útvesztő és vizes helyről, hogy láthassam minden erődet és dicsőségedet, és elégedjem meg irgalmasságidnak vizeivel? Szomjúhozom uram, életnek kútfeje vagy, tölts be engemet: szomjúhozom uram, téged szomjúhozlak én élő Istenem. Ó mikor jutok és jelenek meg színed előtt?"

52 Pécsi Lukács nem fordította le a meditációk között szereplő, Petrus Damiani írta verses himnuszt (Ad perennis vitae fontem); a Manasse király nevével jelölt imádságot (

Oratio Manassis Regis Judae, cum captus teneretur in Babylone), és a Manuale-ból Szent Cyprián mártír imádságát. Ezeket valószínűleg azért hagyta el, mert már a címükből is kitűnt, hogy nem Ágoston írásai. Pécsi fordítása, ahogy az idézetekből is láttuk, gyakran a latin eredetinél erősebben csap át verses lüktetésbe. Ugyanakkor a Meditationes XVIII. fejezete az eredetiben hexameteres verssel kezdődik: Spes mea Christe Deus, hominum tu dulcis amatőr, Lux, via, vita, salus, decor et decus omne tuorum,