Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)
15 A Pécsi Lukács által fordított'három, Ágostonnak tulajdonított könyv (Soliloquia, Meditationes és Manuale) nagyrészt a 11-12. században keletkezett különböző misztikus meditációk kompendiuma. 4 6 összeállítójának nevét nem ismerjük. A szövegekben sok, többékevésbé összefüggő részletet találunk Ágostontól, ezenkívül Szent Anzelm canterbury érsek (Proslogium és Orationes), Hugo de Sancto Victore {De Arrha animae), Boethius (De consolatione), Clairvaux-i Szent Bernát (Sermones), Alcuin (Confessiones), Szent Gergely homiliái, Sevillai Szent Izidor, Petrus Damiani és Alcher cisztercita szerzetes írásaiból állították össze. 4 7 Biztosabban megállapítható a Meditationes szerzősége: ezt vagy teljesen, vagy szinte teljesen Johannes Fiscamniensis, fécamps-i apát írta és kompilálta, ahogy a nevével és ajánlólevelével ellátott kódexből kiderül. 4 8 A három, tartalmilag egymáshoz nagyon közelálló könyvet nyomtatásban először 1505-ben adták ki közös kötetben, Velencében. Ezt a kiadást a 16-17. század folyamán még számos további követte, egyrészt latinul, másrészt olasz, spanyol, francia, német, angol és cseh nyelven 4 9 Mivel a magyar könyvtárakban a sok latin nyelvű kiadás egyike sincs meg, nem állt módomban kideríteni, hogy Pécsi Lukács melyiket használhatta. Anynyi bizonyos, hogy azonos típusba tartozhatott azokkal a - részben későbbi - kiadásokkal, amelyeket megvizsgáltam, 5 0 mert a magyar nyelvű fordítás ezeknek pontos megfelelője. Bár Pécsi Lukács nyelve - saját írásaiban is - erősen latinos, általában érzékletes, szép magyar kifejezéseket talál: "Hálát adok én világosságom:
