Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

14 A protestánsok állandó terjeszkedése és zaklatásai, a török háborúktól való félelem, a szétszabdalt ország, és az ilyen körülmények között szétzüllött és elembertelenedett lakosság hitetlensége miatt érzett keserűség határozta meg Telegdiék életét és írásait.

4

0 Ez adta Pécsi tollára is a szavakat: "Oly időben akadtunk, melyről az urunk bizonyosan jüvendölé, hogy az álnokság szaporodnék, de az szeretet meghidegednék az emberek között, ... mert teljesek embertelenséggel, istentelenséggel; noha az szeretet, kedvesség és szerelem, irgalmasság igaz felei legyenek az keresztyénségnek, melyek valakinél nem találtatnak, héjába dicsekednék ez nevezetekkel."

4

1 Pécsi Lukács ebben a helyzetben fordul Ágostonhoz. A Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági című kötet eredetijét a régebbi szakirodalom autentikus ágostoni szövegeknek tekintette, holott már Erasmus is figyelmeztetett arra, hogy Ágoston szerzősége nem bizonyos,

4

3 s már az 1586-os lyoni Ágoston összkiadás is a kétes szerzőjű művek közé sorolta.

4

4 Ez a tévedés valószínűleg a megtévesztő Soliloquia címnek köszönhető. Ágoston ugyanis első írói korszakában, 386—396 között, valóban írt egy Soliloquiát, amely az ő maga (Augustinus) és a Ratio közötti dialógus formájában készült. Ezt a Soliloquiorum libri duo címmel szokták jelölni, és vitathatatlanul Ágoston munkája, amelyet maga is megemlít a Retractationesban.

4

5