Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

13 adatát is Telegdi Miklós (1535-1586) vállalta magára. Ezt csak az iskola révén nem tudta volna betölteni, ezért nyomtatásban adott ki a katolikus hit elmélyítésére, dogmatikai kérdések tisztázására szolgáló, továbbá az egyház belsó' szervezeti és hitéletét megeró'sító' munkákat: prédikációkat és vitairatokat. Mivel a 16. században ez idáig Magyarországon az összes nyomda protestáns kézben volt, eló'ször Bécsben jelentette meg kiadványait. 1577-ben az esztergomi káptalan, valamint katolikus egyházi és világi főurak anyagi támogatásával megvásárolta a bécsi jezsuiták sokáig parlagon heverő nyomdáját. E köré az egyetlen katolikus kézben lévő nyomda köré szervezett Telegdi egy kis írócsoportot, amelyben rajta kívül Monoszlói András (1552-1601) - kanonok és a káptalani iskola egyik tanára - és Pécsi Lukács igyekezett betölteni azt a szerepet, amelyen a protestáns táborban számos író, prédikátor és nyomdász osztozott. ° A hitvitázó és prédikációs köteteket Telegdi és Monoszlói írta (Monoszlói inkább csak Telegdi halála után vette át ezt a feladatot), Pécsi Lukácsra várt az "együgyű" keresztény hívek megnyerése és erkölcsi nevelése. Erre a célra a legalkalmasabbnak kezdetben a kalendárium-kiadás látszott, majd ezt követte az ágostoni elmélkedőámádságos könyv és a katolikus erkölcsre oktató Koszorú. Pécsi későbbi könyvei is ebben a keresztény életre nevelő, morális tanításokat hordozó, vígasztaló-építő mederben maradtak, célja pedig mindig is a közemberek megnyerése és katolikus hitben megtartása volt: dogmatikai és hitvitázó munkákat sohasem írt.

3

9