A MTAK munkatervei, beszámolói, éves jelentései 1953-57.

- 4 rendszer modernizálására több mint félévszázadon át szinte semmi sem történt s kulturális forradalmunk nyújtotta ilyenirányú lehetőségeit sem értékesítették az akkor intézkedni hivatottak. Jellemző, hogy raktáraink 3/4 részében - megcsúfolva minden rendet, súlyosan akadályozva a könyvek hozzáférhetőségét - egymásmögött két-, sőt háromsorosan vannak elhelyezve a könyvek, emeletmagasságu polcokoni Raktáraink teljesen beteltek és a mult évben a legszükségesebb hely felszabadítását is csak egész raktérrészek átrendezésével, a könyvanyag állandó mozgatásával lehetett elérni. Jellemző, hogy öt dolgozónk 1954 folyamán 1.997 folyóméter könyvet rakott át, hogy kb 80 méter helyet nyerjen. Ma, 1955 első felében már ez a lehetőség sem áll rendelkezésünkre: értékes periodikáink és legújabb könyveink párkányok szélén, vagy a földön kapnak helyet. Hangsúlyozni kell, hogy ez az állapot nemcsak raktározási kérdés, de az Akadémiai Könyvtár egész működésének (a tudományos kutatás könyvtári támogatása) s értékei megőrzésének alapvető problémája. A megoldásnak ma mór megvannak teremtve a lehetőségei: 1954 vegére építészetileg elkészült a könyvtár 262,5 m

2 alapterületű, két könyvtári emelet beépítésére alkalmas nagyraktára, mely kb. l67«ooo kötet korszerű elhelyezésére ad lehetőséget. Akadémiai állami szerveinknek mindent el kell követniük, hogy 1956 első felében a vasállványok elkészüljenek. Addig is ideiglenes faállványok segítségével kell a legégetőbb bajodon segíteni. Természetesen a második 5 éves terv során ujabb raktárak átépítésével lehet csak a két- és háromsoros elhelyezés - bátran mondhatjuk - tudományos könyvtári viszonylatban világszerte egyedülálló szörnyűségein segíteni. 5./ Nem kevésbé vigasztalan az értékes könyvanyag megőrzésének, az állományvédelemnek a kérdése. Sajnálatos, hogy akadémiai és könyvtári szerveink sem a felszabadulás előtt (ami szinte törvényszerű), de a felszabadulás után sem törődtek ezzel a szintén döntő kérdéssel. Ez már súlyos hiba és mulasztás volt. Részleteiben: a./ Uj könyvanyagunk - mindenekelőtt magyarnyelvű szépirodalmi anyagunk klasszikus ér nem-klasszikus része - a "tönkreolvasás" veszedelmének van kitéve elsősorban annak következtében, hogy akadémiai dolgozóink - szakszervezeti könyvtár hiányában - az Akadémiai Könyvtár anyagának használatára kényszerültek. Bármennyire tudatában vagyunk is dolgozó tömegeink művelődési és szórakozási igénye fontosságáén'-, az akadémiai kutatás szolgálatában meg kell védenünk állományunkat. A szépirodalom az Akadémiai Könyvtárban forráskincs, az irodalomtörténeti kutatás alapanyaga. b./'*ftági könyvanyagunk legértékesebb része (elsősorban az ősnyomtatványok, azután a régi magyar- és vetustissima-anyag) súlyos veszedelemben forog: a sok évtizedes elhanyagolás és szükség-raVtározás következtében a rongálódás, tönkremenés olyan fokú, hogyha az év folyamán nem kapunk rendkívüli hitelként restaurálási célra költségvetésünkből ki nem gazdálkodható 5o.ooo Ft-ot, számitásunk szerint kb, 2 millió Ft értékű nemzeti vagyont jelentő könyvrégiség megy menthetetlenül tönkre. Ez az "első segély" tul van a takarékosság annyira szükséges és jogos vonalán, E táron nem tudjuk