Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.
I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Péri Benedek: Szelim szultán perzsa gazaijai I. Az első megközelítés
SZELIM SZULTÁN PERZSA GAZALJAI eszközölt, s ezzel a szóban forgó párversek sokat veszítettek is jelentésükből, irodalmi értékükből. A harmadik, AwhadTnál ötödik párvers első félsora mindkét versben ugyanaz: bán ravá kun az dahan-i h ves käm-i man „szádból [legalább] egyszer váltsd valóra vágyamat, ti. szólj hozzám", a második félsorban azonban egy szó eltér. AwhadTnál a félsor így hangzik: z-án pas gar-am ba gawr bi-süzi ravá buvad „aztán ha kegyetlenül megégetnél, az is helyénvaló volna". SelTmnél a bisüzi „megégetnél" szó helyett a bi-ráni„elűznél" áll. Valójában nem eldönthető, hogy SelTm maga változtatta-e meg AwhadT szövegét vagy az általa felhasznált változat volt-e romlott, helytelen. Bár látszatra a két szó között nincs nagy különbség, hiszen a klasszikus költészet hagyományos képi világába - ahol a szeretett lény mindig zsarnokian kegyetlen, hideg és elutasító - jelentését tekintve mind a kettő beleillik, a párvers kontextusában a bi-süzi használata mégis sokkal kifinomultabb, elegánsabb megoldást jelent, s nagyobb költői mesterségbeli tudást mutat. A félsorban ugyanis egy szójáték rejtőzik, mely csak a „megégetnél" jelentésű szóval együtt jelenik meg. A szójáték kulcsa a betűsor olvasata, mely a metrum és a jelentés miatt természetesen csak a gar-am „ha engem" lehetne, ám a klasszikus költészetben jártas olvasóban a bi-süzi szó felidézi a „megégetnél" jelentéssel egy szemantikai mezőbe tartozó garm „meleg, forró" olvasatot is. SelTm nyolcadik párversében jelentősen módosult AwhadT negyedik bejtje, s a változtatás itt sem a vers előnyére szolgált. AwhadT párverse bá in kamán u dast ki má-rá-st pes-i tu, gar tir bar nisána zanim az qazá buvad „evvel az íjjal és kézzel, amely nekünk van, ha a te jelenlétedben a célt eltaláljuk, az csak véletlen lehet" SelTmnél a következőképp hangzik: bá in karnál düst ki má-rá-st pes-i tu, gar tir bar nisána zanim az qazá buvad „evvel a tökéletességgel, ó barát, mely nekünk van, ha a te jelenlétedben a célt eltaláljuk, az csak véletlen lehet". Jelentését tekintve SelTm első félsora is lehetséges volna, hiszen az valójában beleillik a klasszikus költészet hagyományos gondolatvilágába, ahol az epekedő szerelmes a szeretett lény jelenlétében erőtlenné, tehetetlenné, tétovává, ügyefogyottá lesz. SelTm a karnál „tökély, tökéletesség" szót ebben az esetben ironikusan, éppen ellentétes értelemben használja, amivel ugyan egy újabb retorikai alakzatot (ta criz) illesztett a félsorba, de megsemmisítette a párvers és a benne rejlő költői kép gerincét adó, a két félsort összefűző, a kamán „íj", a nisána „cél" szavak és a tir zanim „nyilat lövünk" kifejezés közötti kapcsolatot (tanásub), s evvel magát a baytot is tönkretette. 43
