Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Péri Benedek: Szelim szultán perzsa gazaijai I. Az első megközelítés

PÉRI BENEDEK nem talált ki, csak a régebbi költők, elsősorban GämT (1414-1492), Häfiz (1325-1392) és Horn meggyőződése szerint AmIr SähT (megh. 1453) ötleteit, megoldásait másolta (Horn 1906:104-107). Kégl a fent említett tanulmányban szinte szóról szóra megismételi Horn véleményét, I. Szelimet ő sem tartja eredeti gondolkodású, önálló alkotónak (Kégl 1910:191, 192). írása nagy vonalakban Horn cikkére támaszkodik, de irodalomtörténeti megállapításait még kiegészíti a történeti háttér ismertetésével. Meglepő és ugyanakkor sajnálatos módon tanulmányának ebben a részében meglehetős zűrzavar uralkodik. A szerző a költő szultánt hol I. Szülejmán, hol II. Bajezid fiának mondja (Kégl 1910:185, 188). Való igaz, hogy Nagy Szülejmánnak is volt egy Szelim nevű fia - aki II. Szelimként lett oszmán uralkodó (1566-1574) -, s ő is SelTm vagy SelTmT néven írt verseket, ám az ő költeményei javarészt törökül íródtak. A Kégl által is vizsgált versgyűjtemény azonban teljesen bizonyosan I. Szelimtől származik, ezt már Horn is egyértelművé tette. Fogyatékosságai ellenére Kégl Sándor írása mégis fontos munka, mert egy olyan lehetséges kutatási témára irányítja rá a magyar tudományos közvélemény figyelmét, mely ígéretes volta ellenére eleddig sem Törökországban, sem a nyugati világban nem kapta meg azt a törődést, melyet mindenképpen megérdemelt volna. Bár Horn szerint I. Szelim perzsa nyelvű versei az Oszmán Birodalomban még a 19. század végén is meglehetős népszerűségnek örvendtek - ezt jól jelzi az Isztambulban 1890-ben megjelent Barikci című „best of SelTm" válogatás ($eyh Vasfi 1890) -, a török irodalomtörténet ennek ellenére a mai napig nem kezelte értékén őket. Elsőként Ali Emiri foglalkozott röviden SelTm költészetével egy 1916-ban közzétett tanulmányában (Emíri 1334/1916), ám ezt követően csak Ahmet Kartal szentelt néhány sornyi figyelmet a szultánnak, mint költőnek egy 2008-ban megjelent, a perzsa-török irodalmi kölcsönhatásokat vizsgáló cikkgyűjteményében (Kartal 2008). A perzsául nem tudó török olvasók kedvéért a verseket Ali Nihat Tarlan 1945-ben törökre fordította ugyan, de olyan monográfia vagy legalább hosszabb lélegzetű tanulmány, mely a szultán költészetét minden részletre kiterjedő alapossággal feldolgozná mind a mai napig nem jelent meg. Pedig már önmagában az a tény, hogy egy Irán ellen hadat viselő oszmán szultán a verseit szinte kizárólag perzsául írta, izgalmas történeti, irodalomtörténeti kérdések egész sorát veti fel. A terjedelmi korlátok szorításában természetesen jelen rövid írás nem vállalkozhat arra, hogy a Szelim szultán perzsa verseivel kapcsolatos vala22