Wojtilla Gyula: A List of Words Sanskrit and Hungarian by Alexander Csoma de Kőrös.

I. Csoma és a szanszkrit nyelvtanulmányok - 1. Előzmények

13 Borgátai Szabó József, aki Csorna barátja és évfolyamtársa volt Göttin^enben, 1826-ban A' Sanscri

t címen cikket írt a Tudományos Gyűjteményben. Munkája a tévedésekkel teli erőfeszítések szomorú példája. Azt tételezte fel ugyanis, hogy a szanszkritban több magyar szó lelhető fel mint Európa bármelyik élő vagy holt nyelvében. Tételének megerősítése végett Csornához fordul válaszért és naiv módon erre még számít is."^ A szigorú kritika nem késett sokáig. Dankovszky Gergely 1927-ben írt bírálatában élesen kimutatta Borgátai Szabó amatőrizmusát. Ugyanakkor ő maga a magyar és az indiai nyelvek közötti kapcsolat új gondolatát vetette fel. Azt feltételezte, hogy ilyen kapcsolatba mai Örményország területén az i.e. VI. században létezett. Feltevésében felvillan az igazság szikrája, amennyiben elgondolása előrevetítette azt az elméletet, miszerint a finnugor és árja nyelvek között konkrét történeti időszakokban fennálltak kapcsolatok. Bizonyos szempontból érdekes az, amit Horvát István és Kállay Ferenc a szanszkrit nyelvről és a szanszkrit-magyar kapcsolatokról írt. Ez utóbbi kérdéssel a következő fejezetben foglalkozunk. Horvát ismerte a korabeli szakirodalmat, legalábbis a kézikönyvek szintjén. írásaiban hivatkozik Friedrich Adelung Versuch einer Literatur der Sanskrit-Sprach

e (St. Petersburg^ 1830) c. munkájára és idéz Peter von Bohlen könyvéből is. Ellenfele, Kállay Ferenc, úgy tűnik a szanszkrit nyelv alaposabb ismeretével rendelkezett mint ő; könyveinek listáján ott szerepel Bopp egyik nyelvtana. Horvátot bírálva megállapítja, hogy Adelung könyve nem szerencsés, mert szerzője nem ismerte a szanszkrit nyelvet.

2

4 Könnyű tehát belátni, hogy a magyar tudósok még az európai tudomány birtokában sem alkottak olyasvalamit, amely Csorna munkáihoz mérhető volna.