Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

I. Körösi Csoma Sándor - a tibetisztika megalapítója - Őshazakutatás és tibetisztika

17 módosulást, változást találunk: 1'elhatároztam, hogy elhagyom hazámat s keletre jövök, s ahogy lehet biztosítván mindennapi kenyeremet egész életemet oly tudománynak szentelendem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, é különös világot vethetnek bizonyos - még homályban lévő adatokra nemzetem történetében". Az ezt követei leveleiben már csak az előtte álló tibetisztikai kutatások feladatairól és céljairól beszél, olykor egészen apró részletességgel, s mintegy nyolc éven át nem is tesz említést semmi egyébről. Ekkor, 1832-ben éri utol a hazai szó és az országos gyűjtés, s ez ismét felidézi benne régi vágyát. Neumannak és Döbrentei Gábornak irt (1832. április és július) leveleiben aggódva mentegetőzik: "nehogy úgy tűnjék, hogy irántam való várakozástok hiábavaló" - mondja, s bizonygatja: "ázsiai utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első települési helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteiket, megfigyelni a hasonlóságot, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van", azonban "nagy fájdalommal tölt el az, hogy a magyarok Ázsiában lévő régi nyomairól eddig semmit nem tudtam imi". Biztosítja azonban honfitársait, hogy az ügyet szivén viseli, s mihelyt valami bizonyosabbat megtud, azonnal megírja. Aligha lehet kétséges, hogy a hosszú idő után érkezett hazai szó váltja ki Csornából a lelkes fogadkozást, mely mellett ugyan figyelemre méltóan jelentkezik az eddig végzett tudományos munka, aminek éppúgy tisztában van értékével, mint azzal, hogy odahaza ez kevés embert érdekelhet: "Az legalább örömre van, hogy hosszú távollét után általában az európai tudományosságnak tudtam valamit használni, de nagyon fájlalom, hogy kiváltképp hazánknak eddig semmit sem tettem". Az újra fellángolt kötelességtudat készteti Csornát, hogy összehasonlító nyelvészeti tanulmányokba kezdjen, s negyedik tanulmányútja (1834. dec. - 1837. dec.) okaként újra eredeti szándékát jelöli: "minthogy végcélomat, amelyért keletre jövék, még el nem értem" útnak indul, s kéri a Bengáüai Ázsiai Társaság titkárát, hogy csak a Magyarországról érkező leveleket továbbítsa számára. Valószínű tehát, hogy az eddigi sikeres tibetisztikai kutatásokat félretevő negyedik tanulmányút a régi vágy, a magyar őshaza-keresés motiválására jött létre, de nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ez volt a legkevésbé eredményes útja. Láthatjuk mindezekből, hogy Csoma saját maga nem tesz határozott