Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.
III. A Csoma-gyüjtemény - 2. A gyűjtemény leirása
83 donban), azok formai tekintetben minden bizonnyal megegyeznek a Pesten lévő kéziratok "szabványával". Ezek után nézzük a Csoma-gyüjtemény többi könyvét. Mint tudjuk, Csoma igen nagy mennyiségű fanyomatot és kéziratot gyűjtött zanglai, puktali és kanami tartózkodása idején, úgyhogy a Csoma-gyüjteményben lévő könyvek csupán csak kis hányadát képezhetik az eredeti anyagnak. De melyik hányadát? Egy esetlegesen visszatartott néhány könyvről van-e szó, vagy szisztematikusan kiválasztott kis gyűjteményről? A kérdésre elég könnyű válaszolni, hiszen a könyvekben mindenhol fellelhetjük Csoma bejegyzéseit. Ezek a bejegyzések egyrészt a könyvek olvasásának megkönnyítését elősegítő olyan jelek, melyek révén a müvek formai tagolása szemléletesebben követhető. A bejegyzések másik csoportját a szöveghez tett apróbb jegyzetek képezik, melyek többnyire egyegy tibeti terminus technikus latinbetüs szanszkrit analógját tüntetik fel, ritkábban pedig néhány szavas angol nyelvű megjegyzésből állnak. A Csoma-gyüjteményben tehát olyan könyvek vannak, amelyekből Csoma dolgozott, így fontosságukat nem szükséges hangsúlyozni. Ha azonban a gyűjteményben lévő könyvek lajstromát végignézzük, nem találjuk azokat a müveket, amelyekkel publikációiban találkoztunk. Nincs a gyűjteményben a buddhista terminológiai szótár, pedig ennek megszerzését már 1825 májusi levelében emliti, s két nagy müvével együtt 1834-ben már ez is csaknem nyomdakész állapotban volt. Nem találjuk a Subhásitarat-nanidhi c. müvet sem, pedig ennek fordítását is elvégezte stb. Ugyanekkor a Csoma-gyüjteményben lévő könyvek publikációiban vagy egyáltalán nem jelentkeznek, vagy csak néhány szavas említés tonnájában fordulnak elő. Ebből következik, hogy a gyűjteményben tehát azok a könyvek találhatók, melyeken Csoma még dolgozott, "élő témák" voltak, melyek később kerültek volna publikációra, ha Csoma is igy akarta volna. A könyveket azonban, mint tudjuk, Csoma 1839-ben elajándékozta, mielőtt a témákat befejezte volna. Sőt az Alexander-könyveket is, pedig ezekhez kétségtelenül személyes emlékei fűződtek. Ha számításba vesszük, hogy 1842 áprilisi útjára egyetlen tibeti könyv nélkül indult, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy gyűjteményének elajándékozásával minden valószínűség szerint végleg letehetett arról, bogy a tibetisztikát tovább művelje.
