Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban
A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban 97 Üzlet mindezzel nem köthető, ígyhát legyen Tisztelt Uram meggyőződve, hogy én csupán arra a tiszteletre vagyok tekintettel, amely honfitársainkat joggal megilleti." A Kurzer Grundrissrz. vonatkozó kérdés Schmidtnek a könyvről Grunert „Archiv für Mathematik"-jában közölt recenziójára vonatkozik: remélte, hogy ennek következtében megnő a könyv iránt a kereslet. „Ennek az annotációnak az alkalmából — írja — egy példányt beküldtem H r Grunertnek ajándékképpen — kérek tehát ezért egyet in natura vissza." Néhány héttel előbb, 1867. nov. 13-án írt Szabó Sámuelnek Hoüel Bordeauxból, válaszolva utóbbinak még Párizsból írt levelére, megköszönve Bolyaiakra vonatkozó felvilágosításait és továbbiakat kérve. „Véleményem szerint személyesen kellett ismernie az idősebb Bolyait és fiát Jánost. Nagyon megérné összegyűjteni róluk való emlékeit. Arra is megkérném, hogy lenne szíves néhány szóban ismertetni városa Collegium Reformatorum-ának szervezetét, s hogy honnan ered a neve. Kezemben volt a Tentamen egy példánya Bolyai saját kezű beírásával, melynek autenticitását ön tanúsítja. Mivel barátunk Schmidt megajándékozott egy másik, teljesebb példánnyal, az autográf bejegyzéssel ellátott példányt elküldtem Nápolyba Battaglini professzornak, aki intenzíven foglalkozik Lobacsevszkij munkásságával. De előzőleg fotografikus kópiát készíttettem a bejegyzésről. Lenne szíves nekem lefordítani ezt a két sort?" (K 29/113) Ilyesféleképpen szövődött kezdetben az a kis kör, amely elindította és szívén viselte a Bolyaiak felfedezését, s melybe aztán Paul Stáckel és Szabó Péter bekapcsolódott, végül pedig az Akadémia is. A levelekben a kérdéseken és válaszokon kívül fontos és állandó téma az Appendix olasz és francia nyelvű megjelentetése, s visszatérő óhajként jelentkezik Hoüel részéről a Bolyaiak egyéb műveinek és kéziratainak a kiadása. „A mi Társaságunk — írja Hoüel 1868. febr. 27-én — büszke lenne, ha hozzájárulhatna a két kiváló matematikus posztumusz műveinek a kiadásához. A könyvtárukban őrzött kéziratok minden bizonnyal fontos felfedezéseket rejtenek olyan tárgyakról, melyeket még senki sem tárgyalt, és amelyek a matematikai filozófia alapjainak lényeges részét képezik." (K 29/115) Az is a Hoüel—Szabó Sámuel levelezésből derül ki, hogy Schmidt nem hiába hívta fel a figyelmet a Kurzer Grundrissra. „Schumacherrel folytatott levelezésében Gauss — írja Hoüel fentebb idézett nov. 13-i levelében — több ízben tárgyalja a parallelák elméletét. Lobacsevszkij művéről készített fordításomhoz közöltem ebből a levelezésből azokat a leveleket, melyek erre vonatkoznak. Gauss ezek egyikében sem idézi Bolyai Jánost,
