Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban

A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban 93 Benkő Samu a Bolyai-levelek ben. B. F. Bodor Pálnak írt leveleit Benkő a Gaussnak szólókhoz viszonyítja: „Hazai barátjával, Bodor Pállal mindvégig keresetlenebb hangon, a műgonddal kevesebbet törődve levelezett. Gyakran már a keltezés után jelzi, hogy sietve veti papírra mondandóját és egy szuszra zúdítja barátjára a kérések és panaszok özönét. Bodor emberséges ember volt, s noha maga is sok gonddal-bajjal küszködött, egész életében hűségesen segítette barátját és tartotta benne a lelket a csüggedés óráiban. Barátságuk kibírta a nehéz próbákat, s levélbeli emlékeit a Bolyai-hagyaték legszebb darabjaiként tartjuk számon."

22 B. F. „kisebbik fiának Gergelynek írt levelei, valamint az Antal öccsétől kapott 15 levél részletei számos megjegyzést tartalmaznak Bolyai Farkas egyéniségére, pszichikumára. A levelekben található gazdasági, anyagi vonatkozások, ha másodrendűek is a kutató számára, tükrözik az egykori professzor eléggé mostoha életkörülményeit."

2

3 A Katalógus megjelenése óta, az új tudománytörténet-írásban persze ezek a másodrendű szempontok is elsőrendűvé váltak, olykor egyenesen elsőbbrendűekké. S hogy milyen értékeket és meglepetéseket rejthetnek még a levelek, azt mutatják Bolyai János ötvenes évek vége felé öccsének Gergelynek írt levelei, melyeket Benkő Samu válogatásának a végén közöl (54, 55, 56, 58, 59, 60 számú levél), a Gyűjtemény nyolc darabjából (K 23/84—91) hatot. Ezekre a levelekre kitűnő szemmel már Alexits professzor felfigyelt, Bolyai János körülményeinek és állapotának jellemzőiként: „János 1857-ben a város végére, a katolikus temető melletti Kálvária-utcába költözött, ahol egy egészen kicsi házacskát bérelt. Itt élt egyedül, folytonosan betegeskedve. Ekkoriban már teljesen munkaképtelenné vált, 1858-tól kezdve semmit sem volt képes csinálni. Csak Gergelynek írt leveleket családi ügyekről és betegeskedéséről. A matematikai kutatás örömére visszapillantva, ezt írta 1857-ben: »[...] részesültem a menyország megismerésében is, — melyet minden szigorú életmódom mellett is semmi anyagi kincsért nem adnék — részesülhet minden épen teremtett egyén, ha szorgalmas és lelkesen ügyökszik magát kimüvölni.«"

2

4 22 Bolyai-levelek 12-13. 23 Katalógus 7. 24 Alexits 1952. 109., Bolyai-levelek 230. „A Gergelynek írt nyolc levél (K 23/84-91) azért jelentős, mert az első kettőben arról értesíti öccsét, hogyan teltek Bolyai Farkas utolsó napjai a harmadik szélütés óta. Pontosan beszámol arról, miként találta a földön szélütött apját, hogyan látogatta őt rendszeresen, és hogyan őrködtek a kollégium diákjai a volt professzor betegágya mellett. Kétségtelenül a leghitelesebb leírás ez Bolyai Farkas végnapjairól. A levelek tartalmazzák a domáldi Bolyai-birtok eladása alkalmával felmerült problémákat, Bolyai Farkas ingóságainak árvereztetésére vonatkozó utalásokat (K 23/86—87), és sok önéletrajzi adatot. Ezekből a levelekből tudjuk meg, hogy 1831-ben lembergi állomáshelyére történt utazása közben