Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

VEKERDI LÁSZLÓ: A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban

A Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban 89 Nagy Károly 1835-ös könyvének akadémiai jutalmazására Alexits professzor is kitért, először 1952-ben megjelent, majd 1977-ben újra kiadott Bolyai János-könyvében.

8 Idéz Bolyai Farkas Gaussnak 1836. okt. 3-án írt leveléből; az új kiadásban az idézet hivatkozásában feltünteti Benkő Samu időközben megjelent (s a Gyűjeményt jelentős mértékben hasznosító) Téka-kötetét.

9 A kérdéses rész Benkő Samu kiadásában, B. Fejér Gizella fordításában: „Hogy mint áll nálunk a Matematika, ez mutatja: egy most magyarul megjelent munka az Aritmetika és Algebra alapelemeiről elnyerte a Tudós Társaság kétszáz aranyos díját, pedig egyéb érdeme nincs e munkának, mint hogy Bécsben szépen és helyesen nyomták; híján van a legcsekélyebb eredetiségnek, semmit se tisztáz, nyoma sincs tömörségnek, tartalma csekély. S nemcsak középszerű, de rossz [...]" Gauss válaszából Alexits professzor a Tentamenre vonatkozó rövid értékelést közli, majd így folytatja: „Valósággal megdöbbentő, hogy a Tentamen mennyire ismeretlen maradt. A Tudós Társaság pl. 1844-ben a parallelák problémáját javasolta jutalomkérdésnek, holott a Tentamen és benne az Appendix egy példánya már 12 éve ott feküdt a Társaság könyvtárában! Az akkori magyar társadalom értelmisége nagyon is szükségét érezte ugyan a tudomány fejlesztésének, de csak egy bizonyos mértékben adagolt tudományt volt képes befogadni az egzakt tudományokból. Ennek következtében a nagybirtokosok támogatásából tengődő tudós világ képviselői, különösen az elhanyagolt matematika művelői, maguk sem emelkedtek túl a középszerűségen."

1

0 Érdemes folytatni a Gausshoz írt levélből vett idézetet, mert szépen tükrözi B. F. felfogását és jellemét: „Nem szeretném, ha egy leendő matematikus ebből [ti. Nagy Károly könyvéből] tanulna, nincs egyetlen jó műszava, minden szolgai fordítás. Mégis örvendek neki, mert ezzel az első lépcsőfokra léptünk. Még egy század, és az elsőből ezredik lesz (vagy legalábbis lehet). Itt nekem már nincs mit remélnem; már az öröklét felragyogó sugaraiban állok, ahonnan sötét ponttá válik ez a mintegy az éjszakába világító Föld, s a semmibe vész a harmatcsepp idő. Az nyugtat meg, hogy bármily keveset, de annyit tettem, amennyit körülményeim között tehettem."

1

1 8 ALEXITS György: Bolyai János világa. Bp. 1952. Második kiadás: 1977. (A továbbiakban: Alexits 1952 és Alexits 1977.) 9 Bolyai-levelek. Válogatta, a bevezető tanulmányt írta és a jegyzeteket összeállította BENKO Samu. Bukarest, 1975. (A továbbiakban: Bolyai-levelek.) 10 Alexits 1977. 29-30. 11 Bolyai-levelek 188-189.