Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

MARTH HILDEGARD: Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény

Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény 193 A felbecsülhetetlen értékű anyag és az Elischer család nemes gesztusa arra indítja az utókort, hogy amikor a gyűjteményről szól, ha csak néhány szó erejéig, de emlékezzék azokról, akiknek köszönhetően nemzeti kincs maradhatott a gyűjtemény: tíz évvel a Goethe-Gesellschaft weimari megalakulását követően, 1895. június 10-én, a következő levél érkezik Wlassics Gyula Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Nagybátyám, Elischer Boldizsár úr, f. évi márczius hó 25-én elhalálozván, végrendeletében reám hagyta a tőle több mint 40 éven át kiváló szakértelemmel és valódi odaadással összeállított Goethe-gyűjteményt, azzal a megbízással, hogy az ő szelleméhez és utasításai értelmében tetszésem szerint rendelkezzem vele. [...]Boldogult nagybátyám szándékainak megfelelve, kijelentem, hogy én e gyűjteményt semmi szín alatt el nem adom, feltéve, hogy szeretett hazámnak szolgálatot tehetek velef...] [...JNagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! A föntebbiekben előadtam feltételeimet, amelyek mellett kész volnék hazám valamelyik kulturális közintézetének Goethe gyűjteményemet átengedni. Miután pedig teljesen meg vagyok győződve, hogy e gyűjtemény elhelyezésére, megőrzésére, rendben tartására és a nagy közönségnek hozzáférhetővé tételére megfelelőbb és alkalmasabb közintézetünk nincs, mint a Magyar Tudományos Akadémia, bátorkodom Excellentiádhoz azon tiszteletteljes kérelmet intézni, méltóztassék engem kegyesen értesíteni, hajlandó lenne-e feltételeim elfogadása mellett a gűjteményt tőlem elfogadni, s azt a Magar Tudományos Akadémiának tulajdonába átadni, mely esetben kötelezem magamat a fentnevezett gűjteményt az Akadémia könyvtárának és a 2000 frtnyi alapítványomat az Akadémia pénztárába közvetlenül beszolgáltatni. Keges válaszát kérve, maradtam hódoló tisztelettel Excellentiádnak alázatos szolgája: Dr Elischer Gyula s.kf Budapest, 1895. június hó 10-én 5 Elischer Boldizsár: jogi tanulmányai után a nemzeti bank és számos egyéb cég jogtanácsosa. Jurátus még, amikor részt vesz a pozsonyi országgyűléseken. Amikor Lipcsében befejezi tanulmányait, megismeri Hirzelt és Wigandot, akik nagy segítségére vannak abban, hogy megkezdje azoknak a Goetheautográfoknak, -metszeteknek és -könyveknek a gyűjtését, melyeknek gazdagítását negyven éven át folytatta, majd orvos unokaöccsére, Elischer Gyulára hagyományozta. Elischer Boldizsárnak a gyűjtemény létrehozásán túl az is elévülhetetlen érdeme, hogy hazánkban újra fellendítette a költő iránti érdeklődést és kutatást. Elischer Gyula (1846—1909): a Rókus Kórház főorvosaként saját értékeit is feláldozva, számos szociális, segítő szándékú egyesület létrehozásán dolgozott. (Saját Rembrandt- és Dürer-metszetekből álló gyűjteményét kiállíttatta, s a befolyt összeget szociális célokra fordította.) E. Gy. 1895-ben a nagybátyjától örökölt Goethe-hagyatékot az MTA-nak ajándékozta, és a Könyvtár Kézirattárában helyezte el. Az Elischer család ma is figyelemmel kíséri a gyűjtemény sorsát. A közelmúltban érkezett Elischer Gyula Ausztráliában élő leszármazottjának levele, melyben - a gyűjteményben lévő — Ludwig Döbler professzort ábrázoló metszetről szolgál kiegészítő adatokkal, és a ma is saját tulajdonában lévő eredetiről fényképeket küld. A levél és a fényképek a hagyaték függelékeként a kutatók rendelkezésére állnak. 6 ELISCHER Gyula levele (Wlassics Gyula Vallás- és Közoktatásügyi miniszternek). Idegen kéz írása, autogr. aláírás, 2 f. Lh.: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye. (A továbbiakban: MTAKK) K 121/30.